Magyar Zoltán

Halhatatlan és visszatérő hősök

Egy nemzetközi mondatípus Kárpát-medencei redakciói

ÁL-PETŐFIK

Petőfi 1849. július 31-én esett el Fehéregyháza mellett, de halálának hírét sokan még évek múltán sem hitték el. Főként az 1850–1860-as években volt elterjedve a hit, hogy a költő él, amit mi sem bizonyított jobban, mint hogy szélhámosok egész sora adta ki magát Petőfinek, s csaltak ki pénzt hiszékeny emberektől, vagy tartatták el magukat egyesekkel. Emlékük még száz év múltán is élő volt többfelé. Pest megyében beszélték, hogy „sokan csellengtek még azután is sebesültek Petőfi képében”1 A Délvidéken így emlékeztek: „Halála után megjelentek ál-Petőfik, akik möntek faluru-falura, azt állították, hogy Petőfi nem holt meg, űk azok. A nép hamar rájütt a furfangra, elűzte űket.”2

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 691 7

Néprajz

Magyar Zoltán könyve a folklórhagyomány egyik legjellemzőbb mondatípusáról nyújt átfogó képet, áttekintve és elemezve annak nemzetközi és Kárpát-medencei előfordulásait. A halhatatlan és visszatérő/visszavárt hős képzete egyike a folklór elemi gondolatainak, amely fejlődése során fokozatosan költői formát, az utóbbi kétszáz év során pedig nemzeti jelleget öltött. A magyar történeti mondahagyomány legtöbb hősalakjával kapcsolatosan is felmerült a tárgyalt képzet - kivált Csaba királyfi, Szent László, Mátyás király, Rákóczi, Petőfi és Rudolf trónörökös népi hagyományköre tartalmaz ilyen adatokat, s törvényszerűnek is mondható, hogy főként a kaotikus korokban, levert forradalmak után virágzott igazán.

Hivatkozás: https://mersz.hu/magyar-halhatatlan-es-visszatero-hosok//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero