A Vallási közösségek, gyűjtemények és ellenállás a szocializmus idején című konferencia résztvevőit legelőször is arról tájékoztattam, hogy azok a kutatások – melyek dokumentumait megőrzésre és kutathatóvá tételre átvette a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézetében 2009-ben életre hívott 20. Század Hangja Archívum és Kutatóműhely1 – csak áttételesen és/vagy mellékesen foglalkoztak a vallási ellenállással. Ugyanakkor azt is fontosnak tartottam megállapítani, hogy minden akkori vallási szervezet és közösség már puszta léténél fogva alternatív kultúrát (szubkultúrát, ellenkultúrát) jelenített meg. A vallási mozgalmakra mindez sokkal inkább vonatkozik, mint a vallási intézményekre, mert a mozgalmak a fennálló rendszer szemszögéből – Aczél György akkori szóhasználatával élve – jobbára a tűrt (olykor csak fogcsikorgatva tűrt) és csak kisebb részben (és egyre kevésbé) tiltott tevékenységnek számított. Vallásszociológiai kutatásaim során – melyek részben szociálpszichológiai megközelítésűek voltak – főként a kvantitatív és a kvalitatív módszereket kombináltam; az archívumba azonban csak kutatásaim kvalitatív módszerekkel készült felvételei (interjúk, esettanulmányok, résztvevő-megfigyelési jegyzőkönyvek) kerültek felvételre.2