Sabjanics István

A terrorizmus hatásai és megjelenése a demokratikus jogrendben


A félelem külső eredetű hatásai a nemzetközi kapcsolatokra – az empátia1

A nemzetközi közösséget összetartó alapelvek és a nemzetközi szerződések – kimondatlanul is – elsődlegesen az államok békés együttműködését és a nemzetközi biztonságot helyezik a fókuszpontba. Ahogyan ez megjelenik az ENSZ Alapokmányának 1. cikkében is: a nemzetközi szervezet elsődleges célja a nemzetközi béke és biztonság megteremtése és megőrzése. Az elsődleges célhoz kapcsolódóan az ENSZ Alapokmánya alapvetően passzív magatartást ír elő a tagok számára, amely az erőszaktól való tartózkodást várja el. A jogszerű aktív fellépéshez szükséges a Biztonsági Tanács határozata, a veszélyek kezelésével kapcsolatban azonban már számos szervezet rendelkezhet kompetenciával: az ENSZ ún. kéksisakos békefenntartókat is toborozhat a tagállami hadseregekből, megbízhat egy tagállamot vagy egy nemzetközi katonai szervezetet a biztonság megteremtésére. A nemzetközi béke és biztonság érdekében történő katonai fellépés ugyanakkor nem egyezik meg az államok közötti esetleges szolidaritási kötelezettséggel. A szolidaritási kötelezettség nem jelenik meg az ENSZ Alapokmányában, azonban az európai uniós alapszerződésekben igen, mi több, számos jogintézmény egyik alapjaként utalnak a szolidaritásra. A szerződéses kötelezettségként jelentkező szolidaritás nem egyenlő az itt tárgyalt empátiával. Varga Zs. András és Schanda Balázs a nemzeti identitás egyik alapvető eszközének tekintik a szolidaritási közösséget.2 A nemzetközi kapcsolatok legújabb kori történelme azt mutatja, hogy az elsősorban a nemzetre jellemző kockázatközösség és a kritikus helyzetekben megvalósuló áldozatvállalás a politikai, gazdasági vagy más szövetségtől függetlenül is megvalósulhat.

A terrorizmus hatásai és megjelenése a demokratikus jogrendben

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 710 5

A 21. század elejéig kifejezetten befogadónak mondott heterogén társadalmak tradicionális politikai struktúrái átrendeződtek, s ebben a megváltozott biztonságpolitikai környezetben a terrorizmus lett az egyik jelentős viszonyítási pont a politikában. A terrorizmus leküzdése kapcsán hagyományosan a jogállamiság megőrzését tűzik ki az államok zászlajukra. Az elmúlt évtized viszont egyértelműen a biztonságról szólt, a jogállamiság viszonylagos jelleggel merült csak fel és többnyire ex post facto megközelítésben. A közvéleményt rabul ejtő félelem a jogállamiságot féltőket és az alapvető jogokért felszólalókat a politikai spektrum szélére száműzte, miközben a korábban hagyományosan szélsőségesnek tartott politikai agenda egyre vonzóbbá vált a terrorizmus által megérintett társadalmakban.

A szerző doktori értekezése a terrorizmus jogrendszeri hatásait, a terrorizmusra adott jogi válaszokat értékeli és értelmezi. Az értekezés három hipotézissel dolgozik. Az első, hogy a terrorellenes intézkedések látens módon produkálják egy fegyveres konfliktus belső jogrendszeri hatásait. A második, hogy az alkalmazott terrorellenes jogi eszközök közötti fokozatosság eltűnt. A harmadik, hogy a nemzetközi terrorizmus közvetlen fenyegetettség nélkül is (áttétesen) egy spirális védekező pályára állítja a jogrendszert. Az első hipotézist cáfolja, míg a másik két hipotézist igazolja a szerző az értekezésben. A terrorizmus miatt kialakuló félelem és bizonytalanság egyre radikálisabb lépésekre kényszeríti a működő demokráciát, amely katalizátorként hat további negatív folyamatok elindítására. Ezt a negatív spirált tükrözi az értekezés szerkezeti felépítése, amely elsőként a félelem jogrendszeri lecsapódásait, majd a militáns demokráciát, végül a különleges jogrendet értékeli.

Hivatkozás: https://mersz.hu/sabjanics-a-terrorizmus-hatasai-es-megjelenese-a-demokratikus-jogrendben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave