A Közgazdaságtudományi Kar oktatásának egyik erőssége volt a nyelvi képzés – azt is mondhatjuk, hogy a Keleti Kereskedelmi Akadémia „örökségeként”, ahonnan több nyelvtanárt átvett az új fakultás. Elég itt csak Kúnos Ignácra utalni. A közgazdasági kari nyelvoktatásnak hármas célja volt: az adott idegen nyelv gyakorlati szempontú (tehát nem filológiai jellegű) elsajátítása, a kereskedelmi levelezésben való jártasság megszerzése, végül az adott ország gazdasági és társadalmi viszonyainak megismerése. Az egyes szakosztályokon azonban nem voltak teljesen azonosak a nyelvoktatás hangsúlyai, figyelembe vették a szakosztályok sajátos képzési céljait. A Kereskedelmi szakosztályon, ahol a gazdasági-kereskedelmi pályák vezetőit képezték, az idegen nyelvű társalgást és a levelezést helyezték előtérbe. A tanult nyelvek: német, francia, angol. A Felsőkereskedelmi Iskolai Tanárképző hallgatói a Bölcsészettudományi Karon tették le nyelvi vizsgájukat, ezután tanulták meg a Közgazdaságtudományi Karon a szaknyelvet. A képzés homlokterében tehát a középiskolai nyelvi oktatás sajátosságai álltak. A külügyi szak hallgatóinak a francia és a német nyelvet tökéletesen el kellett sajátítaniuk. Ezenkívül – a II–IV. évfolyamon – magas szinten ismerték meg a „legújabb kori” Franciaország és Németország politikai, gazdasági és kulturális életét. A Közigazgatási szakosztály nyelvoktatásának célkitűzése az volt, hogy az oklevelet szerzett hallgatók a közigazgatásban megfelelő nyelvi szinten tudjanak kommunikálni a hazai nemzetiségekkel. Ezért egy nemzetiségi nyelvet kellett szóban és írásban elsajátítaniuk az alábbiak közül: német, román, szerb, horvát, szlovák, lengyel, cseh, orosz és olasz. A felsorolásból nyilvánvaló, hogy a történelmi Magyarország nemzetiségeivel számoltak. A mezőgazdasági szakos hallgatók nyelvi képzésének – a többi szaktól eltérően – nem voltak speciális követelményei.1