A birodalmi Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1854-ben vette elő az Ipartanoda átalakítására vonatkozó, már három éve elfektetett javaslatokat. Thun ellenezte, hogy a budai „Josephs Polytechnikum”-on külön kereskedelmi szakot hozzanak létre, mert a műszaki főiskolákon tartott kereskedelmi oktatást célszerűtlennek tartotta. Ennek megfelelően a fontosabb közgazdasági jellegű tárgyakat – mint például a nemzetgazdaságtant, a váltó- és iparjogot, a statisztikát – a technikai tagozat kiegészítő tárgyaiként kívánta taníttatni. Thun az intézet felvételi szabályait is szigorúan állapította meg, tervezetének pontjai összességében mégis korszerű, színvonalas műszaki felsőoktatási intézmény létrehozása irányába mutattak.1 A végleges álláspont kialakítása előtt Thun a császári kereskedelem-, ipar- és közlekedésügyi miniszterrel és a pénzügyi tárca vezetőjével is tanácskozott. Jelentősebb nézetkülönbségek éppen a kereskedelmi, közgazdasági tárgyakkal kapcsolatban mutatkoztak. A tanári kar külön kereskedelmi szak felállítását kérte, és egyben a felvételi feltételek bizonyos könnyítését javasolta. A kereskedelmi miniszter ugyan nem értett egyet a külön kereskedelmi szak létesítésével, de olyan tantárgyak oktatását is kívánta, amelyeket – mint kevésbé fontosakat – Thun eredetileg nem akart az intézet tantervébe iktatni. A tanári kar javaslatai közül az intézet nevére vonatkozó előterjesztést fogadták el. Beleegyeztek abba, hogy a leendő főiskola nevében a „Politechnikum” kifejezés szerepeljen, mivel Magyarországon immár csaknem harminc éve ez az elnevezés volt ismert és elterjedt. Az új budai tanintézet neve ennek megfelelően k.k. Josephs Polytechnikum lett.