A matematika-szakmódszertan kiemeli a tanítás problémamegoldási folyamatként való kezelését: „A problémamegoldási stratégiákat, gondolkodási műveleteket is az oktatás tárgyává kell tenni, tudatosan tanítani kell őket” (Ambrus A., 2002). A különböző matematikai elvekkel, koncepciókkal való gondolkodáshoz „szükséges, hogy valamilyen módon reprezentáljuk a fogalmakat”, aminek két módját, a külső és a belső reprezentációt különíti el. Egy matematikai elv, koncepció, fogalom megértésére akkor kerül sor, „ha annak belső reprezentációja reprezentációs hálózatunk részévé válik”, a megértés fokát pedig ezeknek a kapcsolatoknak a száma, erőssége és stabilitása adja, vagyis megértés akkor jön létre, ha ezek között a (matematikai) fogalmak, elvek között kapcsolatok alakulnak ki. Ambrus A. (i. m.) a fogalmat tágabb kontextusba helyezi a fogalomképzet bevezetésével – amelyet Shlomo Vinner matematikustól vesz át –, amely a fogalom nevéhez kapcsolt teljes kognitív struktúrát jelenti, „mely tartalmazza a vizuális reprezentációkat (képek, diagramok, grafikonok), mentális képeket (belső kapcsolatokat), konkrét tapasztalatokat, példákat, élményeket, tulajdonságokat, eljárásokat”. A hatékony fogalomképzet kialakításában tehát hatalmas szerepe van a mindennapi tapasztalatoknak, vizuális elemeknek (képeknek, ábráknak) és a példáknak. Ambrus A. hivatkozik a kognitív pszichológia sémafogalmára is: „A sémák komplex és gyakran előforduló fogalmak, illetve jelenségek prototipikus absztrakciói (tipikus tulajdonságokat tartalmaznak), és többnyire a fogalomra vonatkozó számos példával kapcsolatos tapasztalatból származnak” (l. 2.2.1. alfejezet). Ezek a sémák megkönnyítik a problémamegoldást, gyorsítják annak folyamatát.