A főnevek kategorizálásának folyamatát Tolcsvai Nagy a ház példáján mutatja be (Tolcsvai Nagy, 2013, 171). A fizikai tárgyak kategorizálása elvont tulajdonságaik alapján történik. Ezek a tulajdonságok lehetnek az adott tárgy szerkezeti összetevői, részei (a ház esetében alap, váz, homlokzat, tető stb.), anyaga, színe, funkciója (l. 2.3.1. alfejezet). Jellemző az a nézőpont is, ahonnan megkonstruálódik a fogalom (a ház esetében a járdaszint felől, a főbejárattal szemben lévő nézőpontból). Ezek a tulajdonságok dinamikus hálózatot alkotnak, és a szövegkörnyezet vagy a beszédhelyzet hatására változhat, melyik vonás kerül előtérbe, illetve az is számít, mihez viszonyítva fogalmazza meg az ember a fogalmat, azaz meddig terjed a hatóköre, érvényessége. Ezzel magyarázható, hogy egy fogalom teljes jelentésszerkezete nem tud aktiválódni például az alapszófajú szavak esetében, hiszen ezek jelentése olyan összetett, hogy – különösen kontextus nélkül – a jelentésszerkezetnek csupán egy, többnyire a leggyakrabban használt része aktiválódik (i. m. 174–175, 240). Bencze a boszorkány szó példáján mutatja be a jelenséget, és világít rá egy fontos összefüggésre (Bencze 1996, 120–121). A boszorkány szó jelentésszerkezetében benne van, hogy ’elbűvölő nő’, és az is, hogy ’csúnya, öreg nő’, de nem ezek aktiválódnak elsőként a szó hallatán, hanem a leggyakoribb jelentés: ’olyan nő, akinek mágikus erőt tulajdonítanak’. Ha a boszorkány vagy kijelentést meghatározásnak tekintjük, „akkor azt kell állítanunk, hogy a természetes nyelvek definíciói számolnak a kontextussal és a szituációval” (i. m. 121) (l. 2.2.1. alfejezet).