Az érzelmiintelligencia-kutatás legtöbb képviselője úgy használja az érzelmi intelligenciát, mint tulajdonságok vagy képességek végeláthatatlan listáját, olyan tulajdonságok gyűjtőfogalmaként, amelyek az életbeli sikeresség garanciái. Az érzelmi intelligencia egyik ilyen interpretációja a népszerű, Érzelmi intelligencia című könyvből származik (Goleman, 1995). Ebben a könyvben a szerző szerint az érzelmi intelligencia 5 komponensből „keverhető ki”. E komponensek az alábbiak: az érzelmek ismerete, az érzelmek kezelése, önmagunk motiválása, mások érzelmeinek a felismerése és a kapcsolatok kezelése. Goleman munkásságának egyik jellemzője, hogy az érzelmi intelligenciát gyakran újradefiniálja és újrafogalmazza, mindig bővítve a különböző tulajdonságok készletét. Például egy későbbi definícióban megtartja az érzelmek ismeretét és kezelését, továbbá hozzáteszi az éntudatosságot, impulzuskontrollt, a jutalom késleltetését, valamint a stressz és szorongás kezelését. Ezek a széles, egymást csak részben átfedő definíciók összességükben végül is majdnem az egész személyiséget lefedik. (Többen felvetik, hogy az érzelmi intelligencia ilyen felfogása nem más, mint a Big Five álruhában.) Olyan vonásokat is tartalmaznak, amelyek motiváción alapulnak (önmagunk motiválása), emóciókra koncentrálnak (úgymint felismerni mások érzelmeit) és a viselkedés széles területeit jellemzik (kapcsolatok kezelése), felölelve a teljes modelljét annak, ahogy az ember a világban működik. Így nem meglepő, hogy Goleman azt mondja: „van egy ódivatú kifejezésünk az érzelmi intelligencia által reprezentált képességcsoportra: a karakter” (Goleman, 1995: 285).