Napjainkban a nők családtervezési szándékai későbbre halasztódnak, és gyakori, hogy csak később teremtődnek meg azok a feltételek, hogy a nő gyermeket vállalhasson. Szerencsére az esetek többségében ilyenkor is vállalható terhesség – a fokozottabb genetikai kockázat figyelembevételével. Azonban a későbbi gyermekvállalás lehetetlenné válhat, ha a petefészek korai kimerülésével szembesülünk. Ilyenkor a nő petefészke idejekorán kimerül, és már sem spontán, sem asszisztált reprodukciós eljárással nem képes teherbe esni. Régebben az efféle panaszok nem minden esetben jelentettek gondot, hiszen a terhességeket korábban vállalták, ezért gyakran csak a sikeres terhességek és szülések után következett be a petefészek működésének leállása. Ilyen esetekben a petefészek kimerülése csak mint korábban észlelt vérzéskimaradás, menopauza jelentkezett. Hazánkban és a nyugat-európai államokban is gondot jelent a népesség fogyása, a korfa elöregedése. Csökken a gyermekvállalás, a szülési/születési statisztikák romló eredményekről számolnak be. Ezért minden olyan eljárás, amely segítheti a reprodukciós ráta növekedését, fontos népegészségügyi kérdésként kezelendő. Különösen fontos lenne már a petefészek leállása előtt kimutatni ezt a veszélyeztető tényezőt azokban az esetekben, amikor a petefészek korai kimerülése várható. A korábbi diagnosztikai eljárások csak a petefészek leállásának tényét tudták igazolni. Ilyen esetekben terhesség már nem volt vállalható, csak esetleges petesejt-donációval. A petefészek korai kimerülésének előrejelzésével azonban a nő és a gondozását végző egészségügyi személyzet már idejében felkészülhet, és amennyiben indokolt, egyéb beavatkozásokkal segíthető elő a kívánt terhesség létrejöttét, mielőtt a petefészek-működés leállna.