A képzéselméletre alapozott tradicionális didaktikai modell középpontjában az oktatás tartalmának kiválasztása, strukturálása, a tanulandó anyag kontrollált tanítása áll. Ehhez az oktatás- és tananyag-központúsághoz járul továbbá az oktatásnak vezetéskénti, azaz a tanár általi szoros irányításkénti értelmezése is (Klafki, 1958). A curriculáris didaktikai irányzat nálunk kis késéssel, az 1970-es évek elejétől éreztette hatását. Az előtérbe kerülő általános gazdasági, hatékonysági, teljesítményre orientált szempontok következtében a tantervelmélet és a tantervek fejlesztésére fókuszál. A curriculáris megközelítés az oktatás anyagának tudatos tervezését, előkészítését, operacionalizálását, elemzését, kiértékelését vállalja fel. Kidolgozták a tanítási célok taxatív, hierarchikus rendszerét, formáit, így a célokat, irányítást-vezetést, kontrollt, a kiinduló előismeretek körét, a tanítási-tanulási folyamat hatékony stratégiáit, módszertani-eszközi vetületét, majd a folyamat végén a mérhető tudás ellenőrzésének módját, formáit, végezetül kiértékelését (Bloom, 1976). Ezáltal a tanulás céljait egyre alaposabban pontosítják, az oktatási folyamatot mérhető célokkal irányítják, a gyakorlati visszacsatolások beiktatásával szabályozzák. Később Passig (2001) a társadalmi elvárásoknak megfelelően nem csupán kibővíti a Bloom-féle taxonómia rendszerét, hanem kognitív képességekkel (cognitive skills) és a jövő által igényelt új kompetenciákkal is kiegészíti azt, azaz megújítja. (lásd: IX., X., XI. fejezetek).