Ma már komolyan vehető ellenzője nem nagyon van annak a kijelentésnek, hogy a Föld bolygón egy globális felmelegedésnek nevezett folyamat indult el. A részleteken és különösen az okokon még heves tudományos viták zajlanak, azonban nehéz lenne megkérdőjelezni, hogy az emberiség a globális felmelegedés számos közvetlen és közvetett jelenségével kell hogy szembe nézzen: az óceánok vízszintjének emelkedésétől az időjárási katasztrófák gyakoriságának növekedésén keresztül az óriási területek éghajlati viszonyainak, így élőhelyeinek, mezőgazdasági termelésének radikális megváltozásáig; a biodiverzitás csökkenésétől a közvetlen emberi életfeltételek megváltozásán keresztül a nemzetközi konfliktusok akár jelentős éleződéséig. De szembe kell néznünk a szegénység óriási mértékével, a gazdasági, társadalmi, jóléti egyenlőtlenségek negatív hatásaival, a mindig jelen lévő nemzetközi konfliktusokkal, a társadalmi kirekesztés, az előítéletesség, a rasszizmus jelenségeivel is. Mindezeknek és a hozzájuk hasonló jelenségeknek van egy nagyon fontos sajátosságuk: egyre inkább globálissá válnak. És bár a problémák továbbra is jelen vannak helyi vagy országos és térségi szinten, egyre több esetben válik világossá, hogy az adott problémát az egész emberiségnek egymással összefogva, partikuláris törekvéseken és érdekeken sokszor felülemelkedve kell tudnia megoldani. Az, ahogyan ma élünk, ahogyan bánunk az erőforrásainkkal, nem fenntartható. A fenntarthatóság az életnek szinte minden területén az emberiség alapfeladatává válik. De az, ami ma van, biztosan nem fenntartható, tehát előbb létre kell hoznunk nagyon nehéz változtatásokkal azt, ami aztán már egyrészt jólétet – lehet, másfajta jólétet – biztosít az embernek, de egyben meg is tartható, megújuló forrásokra épül, kezelhetővé teszi saját belső konfliktusainkat, és harmonikusabb együttélést biztosít a Föld összes lakójának. Másfajta életre kell készülnünk, új konfliktusokkal kell megküzdenünk, sokat kell tennünk azoknak a hatásoknak a jelentős csökkentéséért, amelyekről maga az ember tehet. Az oktatással szembeni kihívás az, hogy a gyermekek, a fiatalok nevelése során talán a legfőbb feladattá kell tenni, hogy e helyzetre az új és új generációk felkészüljenek.