Az adaptív oktatási stratégia azon a felismerésen nyugszik, hogy az egyes tanulók tanulási képességei, adottságai egymástól lényegesen eltérők, s ezek a különbségek eltérő tanulási környezetet, eltérő tanítási eljárásokat igényelnek. A stratégia kidolgozásában olyan jelentős pszichológusok működtek közre, mint Cronbach, Glaser és Snow. Cronbach az 50-es évek végén a pszichológiai kutatási eredményeket összegezve jutott arra a következtetésre, hogy a tanulásra való felkészültség s annak egyes összetevői, mint amilyenek az általános és speciális kognitív képességek, a személyiségvonások, motivációs jellemzők, a kognitív stílusok stb., jelentős mértékben meghatározzák, hogy egy adott tanítási eljárásból az adott személy mit, mennyit és hogyan hasznosít. Ha ez így van, akkor az oktatás során fel kell tárnunk a tanulók ismertetett jellemzőit, s lehetőség szerint ezeknek megfelelően kell megszerveznünk számukra az oktatást. Lehetőség szerint módot kell adnunk arra, hogy a tanulók maguk is beleszóljanak a tanulási-tanítási folyamat megtervezésébe, ezzel elősegítjük, hogy az valóban a tanuló és a tanár közös feladatává váljon. E stratégia annyiban tér el az alábbiakban ismertetett programozott oktatástól, hogy nem csupán s nem elsősorban az előzetes tudást méri fel, hanem a tanulási felkészültség széles skáláját, s egymástól lényegesen eltérő tanulási eljárásokat tesz lehetővé. Elveit főként az egyéni és csoportos szervezési módoknál szokták alkalmazni (Cronbach & Snow, 1977; Glaser, 1977; M. Nádasi, 2001; Snow, 1995; Helmke & Schrader, 1995). Az adaptív oktatási stratégia újabb megerősítést nyert a konstruktivista tanulásfelfogásban. Amennyiben a tanulást a tanuló korábbi konstruktumai, tudás-, képesség- és nézetrendszere határozza meg, s ezek egyediek, akkor a tanuló sajátosságaihoz kell igazítanunk a tanári eljárásokat, a tanulás feltételeit. Nem szabad azonban elfelejteni, az adaptív stratégia akkor lehet eredményes, ha a differenciálás, vagyis a tanulók egyéni igények alapján történő fejlesztése és az egységesség keretein belül folyó munka vagy önállóan végzett közös tevékenység egymással összekapcsolódik a stratégia alkalmazása során (M. Nádasi, 2010). Az adaptív oktatás megjelenthet az iskola mint szervezet vonatkozásában is. Rapos Nóra és munkatársai az adaptív-elfogadó iskola koncepcióját fejlesztették ki az adaptivitás és inklúzió összekapcsolásával (Rapos et al., 2011).