A tanulási környezet látható elemei csak kiindulópontját jelentik a tanulási környezetek értelmezésének, azonban ennél sokkal lényegesebb, hogy minden tanulási környezet tükröz valamilyen pedagógiai szemléletet, megmutatja, hogyan gondolkodnak a tanulásról azok, akik a környezetet alakították. Ezek a pedagógiai alapelvek képezik a tanulási környezet „mögöttes” struktúráját. A tanulási környezet látható elemeire továbbá jellemző, hogy minden résztvevő sajátosan értelmezheti, észlelheti azokat. Ebben az értelemben a résztvevők és a látható tanulási környezet interakciójában alakul a tanulási környezet jelentése, amelyben fontos szerepet kap az, hogy mennyiben tud illeszkedni a résztvevők preferenciáihoz, elvárásaihoz (Dúll, 2009). Pedagógusjelöltként, pedagógusként ezért fontos tisztában lenni a tanulás támogatására irányuló pedagógiai alapelvekkel, figyelni a pedagógiai alapelvek és a tanulási környezet látható elemeinek összhangjára. A tanulási környezetek eltérő észlelése, értelmezése kapcsán pedig szükség van egy olyan tervezési, fejlesztési irányra, amely folyamatosan vizsgálja az érintettek értelmezéseit, környezettel való interakcióit, és épít bevonódásukra a tervezésben, értékelésben. Kutatási eredmények alapján mindezek hozzájárulnak a minden tanuló számára elérhető, gazdag tanulási tevékenységekhez, és ezáltal a tanulási eredmények pozitív alakulásához (Fisher, 2005; Kálmán, 2014).