A harmadik tanulásfelfogás Aebli rendszerében az, amikor úgy gondoljuk, hogy az ember a cselekvéseiből tanul. A tanuló beavatkozik a környezetében zajló folyamatokba, közben feltárulnak számára e folyamatok belső összefüggései, s azok a műveletek, amelyek kezdetben csak saját maga és a környezete közötti cselekvéses kapcsolatban nyilvánultak meg, de fokozatosan belsővé válnak, és elvont, általános, belső műveletek lesznek belőlük. Pszichológiai tanulmányainkból ráismerhetünk Jean Piaget (1993) elméletére a cselekvésnek a tanulás folyamatában játszott szerepéről. A kisgyermek tornyot akar építeni különböző nagyságú, kocka alakú építőjáték-elemekből, de kezdetben nem rendelkezik még azzal a tudással, hogy a legnagyobbat érdemes alulra helyezni, rá az utána következő nagyságút, és így tovább, így lehet felépíteni a legmagasabb tornyot. Vagyis a kisgyerek nem rendelkezik még a sorba rendezés műveletével, azzal a gondolkodási sémával, amely a jó feladatmegoldáshoz szükséges. Játék közben, próbálgatással fogja megtanulni, magyarázza nekünk Piaget, és eközben a kezdetben csak a tárgyi cselekvésében megnyilvánuló művelet, a sorba rendezés, fokozatosan belsővé válik, interiorizálódik. Legközelebb, ha ismét magas tornyot szeretne építeni, már rövidebb idő is elég a feladat jó színvonalú végrehajtásához, s a gyermek eljut addig, hogy a toronyépítés terve a sorba rendezésre alapozva már ott van a fejében előre, a megfelelő cselekvéseket csak végre kell hajtani. Kialakult a tudás, és ebben a cselekvés játszotta az alapvető szerepet.