Az önszabályozott tanulás nem más, mint önálló tanulás, vagyis egyszerűen: amikor a tanuló egyedül tanul. Ezt azonban nem feltétlenül úgy kell érteni, hogy a tanuló mindenki mástól távol, fizikai értelemben egyedül tanul, mert az önálló tanulásnak lehetnek csoportos, kooperativitásra épülő mozzanatai is, valamint az önálló tanulásnak része lehet a másokkal való megbeszélés, tanácsok, információk kérése, segítségkérés is (Zimmerman, 2013). Ezért az önálló tanulást inkább úgy kellene meghatároznunk, hogy az a tanuló által önállóan irányított, saját tanulását célzó tevékenység (amely így lehet egyedül, de lehet társas környezetben végzett tanulási feladat is). Az „önszabályozott” jelző használata fölöslegesnek tűnik, hiszen a tanuló valamilyen módon mindig szabályozza, hogy miképpen tanuljon, még ha ez a szabályozás sokszor rendkívül egyszerű is. Egy iskolai tanulási szituációnak, amelyben szinte eszünkbe sem jutna, hogy abban önszabályozott tanulás zajlik, van olyan része, amelyben mégiscsak ez a folyamat a jellemző, még ha rendkívül egyszerű formában is. Például, ha egy tanár kicsit alaposabb elgondolkodást igénylő feladatot fogalmaz meg az egész osztálynak, akkor az egyes tanulók – már ha valóban elgondolkodnak a feladaton – önszabályozott tanulási folyamaton mennek keresztül, miközben gondolkodva, esetleg valamilyen forrásban utánanézve keresik a választ.