Ahogy volt róla szó: az önszabályozott tanulás fent vázolt metakognitív tudásrendszerét már az óvodától kezdve segítenünk kell a gyerekekben, majd a fiatalokban fokozatosan megformálódni. Vegyük azonban figyelembe, hogy a tanulók nem oszthatók két csoportba úgy, hogy az egyikbe tartoznak, akik még nem tanultak tanulni, a másikba azok, akikkel ez már megtörtént. Minden tanuló tud tanulni (úgy, ahogy tud), vagyis megtanulta, hogyan tegye. E folyamat jórészt spontán konstrukció, nagyon esetleges, hogy kisgyermekkorban kap-e hozzá segítséget a gyermek, de valljuk be, ez még iskoláskorban is megmarad esetlegesnek. Ettől függetlenül a tanulás tanulása mindenkiben megtörténik, és vezet oda, ahová vezet. A kisgyermekkorban konstruált „tanulni tudás” aztán az iskolai tanulási folyamatok hatására jórészt még mindig spontán módon, és csak esetlegesen szervezett, tervezett formában elkezd átalakulni. Leckéket kell „tudni”, házi feladatot kell készíteni, vagy összetettebb iskolai tanulási folyamatok során kell megállniuk a helyüket a kis diákoknak, óhatatlan, hogy a tanulás tanulása továbbra is intenzív folyamat maradjon, jó esetben akár színvonalas tanítás keretei között is. Vagyis amikor azt mondjuk, hogy meg kell tanítani mindenkit tanulni, hiszen az egész életen át tartó tanulásra való felkészítés során ez a kötelességünk, akkor valójában nem túl szerencsésen fogalmazzuk meg a feladatunkat. Tanulni mindenki megtanul valahogyan, a kérdés inkább az, hogy milyen lesz az a tanuláskép, amely formálódik a gyermekben, a fiatalban (de akár a felnőttben is a felnőttkori tanulás során), milyen megoldásokkal rendelkezik a tanuló ember, ha majd magának kell a későbbiekben megszerveznie saját tanulási folyamatait, hogyan tudja azokat menedzselni, vagyis tervezni, kivitelezni és értékelni. Az egész életen át tartó tanulásra való felkészítés a tanulás minőségi módjainak és eredményes menedzselésének elsajátíttatását jelenti.