A pedagóguspályára készülőknél, a kezdő és a már működő pedagógusoknál számos újra és újra visszatérő kérdés merül fel: Mi is az iskola és benne a tanár feladata? Miképpen tudom hatékonyan támogatni minden diák tanulását? Hogyan tudok hozzájárulni a megfelelő tanulási környezet megteremtéséhez? Hogyan tudok együtt működni a kollégákkal? Hogyan tudok jó kapcsolatot kialakítani a diákokkal és a szülőkkel? E kérdések hátterében és önállóan is megjelenik az a kérdés, hogy kik is a mi diákjaink, kik is az én diákjaim, hogyan tudom megismerni, megérteni őket. Az utóbbi kérdésre többféle úton kereshetjük a válaszokat, a következőkben a tanítás tanulásközpontú értelmezése alapján foglalkozunk a témával. Az adaptív pedagógiai megközelítés és a konstruktív tanuláselmélet alapján a tanításra úgy tekintünk, hogy az minden tanuló aktív, konstruktív, önszabályozó tanulását, változatos egyéni és változatos együttműködésekben megvalósuló tanulási útjait kívánja ösztönözni, támogatni.1 Ennek egyik alapfeltétele, hogy a tanárok megismerjék, megértsék, illetve elismerjék a tanulók egyéni sajátosságait és tanulásuk eredményességét befolyásoló tényezőket. Ezek ismerete alapján válik lehetővé, hogy a tanítás a diákok szükségleteihez, igényeihez igazodjon, hogy a tanulók számára megfelelő tanulási környezetről, tanulási és fejlődési perspektívákról gondoskodjon, hogy a tanításban a megismerés, a megértés és a tanulás támogatása szorosan összekapcsolódó, egymást feltételező folyamatként jelenjen meg.