Az abszorpció a természet- és a társadalomtudományokban egyaránt értelmezett, a befogadást jelölő fogalom. A biológiában az emésztést, a gyógyszeriparban a szerek vérbe való felszívódását, a fizikában és a kémiában pedig az atomok, molekulák vagy ionok más anyagba épülését jelenti. Korábban a pedagógiaelmélet is használta ezt a fogalmat, többek között az érzékszervi tapasztalatok kisgyermekekkori ösztönös befogadását jelölve (Montessori, 1949). Az abszorpció a fejlesztési diszciplínában a fejlesztési terep forrásmegkötését jelöli, azt írja le, hogy a fejlesztések gazdája által biztosított erőforrásokat a felhasználók miként és milyen mértékben hasznosítják. A bevonható erőforrás lehet pénz, infrastruktúra, technológia, humán erő vagy akár új tudás és kognitív tartalom. Ha a kurrikulumfejlesztéseket támogató erőforrásokban gondolkozunk, akkor ilyenek lehetnek az IKT-eszközök, az innovatív tanulásszervezési módszerek, de bevonható erőforrásként tekinthetünk szakértői csoportok támogató tevékenységére is. Az abszorpció terminológiájához szorosan kötődik az abszorpciós kapacitás fogalma. Utóbbi azt mutatja meg, hogy egyes közösségek, országok, régiók, intézmények milyen mértékű és típusú külső erőforrásokat képesek úgy felhasználni, hogy a támogatások elérjék céljukat, tényleges hatásokat generáljanak, fenntarthatónak bizonyuljanak. A Világbank egy 2004-es kutatásában rámutatott arra, hogy a támogatások csak egy bizonyos szintig, az ún. telítettségi pontig tudnak lényegi változásokat kiváltani (World Bank, 2004), a felvevőképesség maximumát pedig a helyi feltételek, a fejlesztés kontextusa határozza meg.