Bár a válaszadó pedagógusok több mint fele jelezte (56,4%), hogy a program bevezetése komoly szemléletbeli váltást tett szükségessé számára, illetve elég sok idő kellett az új módszerek, eszközök magabiztos alkalmazásához (57,2%), döntő többségük szerint a program erős pozitív hatással volt gyakorlatukra. A programokat implementáló pedagógusok 91,8%-a értett egyet azzal, hogy a programban való részvételének köszönhetően több tanulásszervezési módszert és/vagy eszközt tud hatékonyan alkalmazni, mint korábban. Emellett a válaszadók több mint fele (59,6%) nyilatkozta, hogy a program bevezetése után kollégáikkal önálló újításokba, kísérletekbe is kezdtek. Az egyetértés mutatója az előbbi változó kapcsán, négyfokú skálán, átlagosan 3,34, utóbbi esetében pedig 2,63 volt, melytől egy olyan program esetében sem láttunk lényeges eltérést, amelyhez elemzésre alkalmas elemszámú válaszadó kapcsolódott. Rákérdeztünk arra is, hogy a pedagógusok mennyire érzékelik problémásnak a tanulók magatartását (ebből az osztálytermi folyamatok menedzselésének sikerességére következtethetünk). A válaszadók 33,9%-a értett egyet azzal, hogy a tanulók iskolai magatartása gyakran problémát jelent számára. Jelentős különbséget találtunk azon pedagógusok vonatkozó válaszai között (p<0,03), akik azt jelezték, hogy a program bevezetése szemléletbeli váltást tett szükségessé, és akik szerint ilyen váltás nem volt szükséges a fejlesztés implementálásához. Az előbbi csoporthoz tartozó válaszadók 38,7%-a, míg az utóbbihoz tartozók 27%-a értett egyet a kapcsolódó állítással. Az egyetértés átlagos mutatója 2,26 volt, melytől a különböző programok esetében itt sem találtunk lényeges eltérést (19. ábra, 35. táblázat/m, 36. táblázat/m). Eszerint bár a pedagógusok általánosan nagyra becsülték a programok hatását, az osztálytermi gyakorlatokat azok voltak képesek inkább hatékonyan menedzselni, akiknek megelőző pedagógiai hiedelmei, vélekedései összeegyeztethetőek voltak az implementált programok mögötti paradigmákkal.