Orvostörténeti szempontból több okból is fontos munkának tarthatjuk a Thermographia Budensist. Elsősorban azért, mert bizonyítja a Magyar Királyságban működő – többnyire német – orvosok magasszintű képzettségét, és azt is, hogy ezek a szakemberek – akár végleg letelepedtek itt, akár pedig csak ideiglenesen működtek az országban –, új hazájuk tudományos felfedezésében milyen fontos szerepet játszottak. Másodsorban a mű, minden hiányossága és tévedése ellenére, kétségkívül az első tudományos fürdőtan, amely hazánkban megjelent. Harmadsorban pedig azért, mert megmutatja, milyen elméleti alapokról indultak a kor orvosi gondolkodói, mit tekintettek magától értetődő igazságnak s mit olyasminek, amiről vitatkozni lehet. Általában minden korban ennek vizsgálata vezet a legmeghökkentőbb eredményre. Stocker számára például vitathatatlan volt az, hogy az élettani-földtani-kórtani vagy biológiai jelenségeket kémiai-fizikai folyamatok hozzák létre: vitatható volt azonban ezeknek a fizikai-kémiai folyamatoknak teljes feltárhatósága, illetve az, hogy valamilyen okkult, vitális erő vagy elvont „animalis” elem játszhat-e bennük szerepet. A Thermographia Budensis szövegének alapos vizsgálatával jól bemutatható a 18. század eleji tipikus európai orvosi gondolkodás szerkezete, így orvostörténetileg igencsak érdekes munkának tartható.