Stocker Avicenna századokon keresztül áthagyományozott tanítására támaszkodott, miszerint az egészséget a „res naturales” a szervek és testrészek állapota és a „res non naturales” vagyis a levegő, étel, ital, alvás-ébrenlét, mozgás-pihenés, ürülés-telítődés, valamint lelki hatások határozzák meg. Nagyon korszerűen írja le, hogy az ülő életmód, valamint a falánkság szülőanyja a betegségeknek, és kiemeli a lelki gyógyítás szerepét. Jól látja a megelőzés fontosságát „hiszen többen haltak meg a zabálástól, mind kardtól, és a halál gyakran a fazékban és a pohár mélyén rejtőzik”(XXI. 3. §). Helyesen írja, hogy „óvakodnunk kell azonban az ülő életmódtól, amely gyülemeket képez a szervezetben” (XX. 12. §). A hatóerőkhöz a szervezetre ható és benne lakozó spiritus vitalist és a spiritus animalist sorolja, amelyek az életet adják és a testet működésben tartják. A klasszikus nedvelmélet szerinti négy nedv, az epe, a fekete epe, a vér és a nyák arányának megváltozásával magyarázza a betegségeket. Mind a négy nedvre egy-egy minőségpár jellemző. A négy alapminőség pedig a hideg, meleg, nedves és száraz. Ne csodálkozzunk, hogy a reuma szavunk is a görög „folyás” szó fordítása, hiszen a reumát eredetileg a hideg és nedves nyák (flegma) aláfolyásával magyarázták. A köszvény szó az indoeurópai nyelvekben a „gutta” (csepp) szóból alakult ki, pl. az angol „gout”, a német „Gicht”, a francia „goutte”, az olasz „gotta”. Stocker könyvéből kitűnik, hogy a betegségek egész spektrumát ismerő gyakorló orvos volt, szinte felmondja a századok alatt megismert fontosabb betegségeket, tüneteket, természetesen mai szemmel azért hiányosan és pontatlanul. Érdekesség, hogy ír a lábszagról is.