A nemzetközi szakirodalomban az angol „warm-up” (magyar jelentése: bemelegítés) szót használják a nálunk elterjedt beéneklés kifejezésre. A beéneklés az ének-zene óra, kóruspróba elején lévő vagy a kórusszereplést közvetlen megelőző szakasz, melyet a tanár által irányított gyakorlatok sorozata alkot, és többek között magába foglalja a testet nyújtó, lazító gyakorlatokat (Young és Behm, 2002; Bishop, 2003; Asztalos, 2018b), légzőgyakorlatokat, „zümmögő” gyakorlatokat, rövid ereszkedő, illetve emelkedő skálák különböző szótagokkal, szöveggel való éneklését (Hylton, 1995; Collins, 1999; Asztalos, 2018b). Tehát a beéneklés szakasza nagyrészt hangképző gyakorlatokat tartalmaz, de a hangképzés fejlesztése nem zárul le a beéneklés végeztével, hanem az egész ének-zene órán, illetve kóruspróbán végig jelen kellene, hogy legyen. A kórusbeéneklés célja, hogy az egyéni hangokat „összerendezve” kialakítsa az egységes kórushangzást (Smith és Sataloff, 2006). A kórusvezetőknek foglalkozniuk kellene a test kiegyenesítésével, a helyes testtartásra szoktatással, a helyes légzési mechanizmusokkal, helyes hangadással, énekhangképzéssel, rezonanciaviszonyokkal, együtthangzással, miközben a különböző beéneklő gyakorlatokon keresztül az egészséges éneklési mechanizmusokat fejleszti, ápolja, s ezzel fejleszti a kórushangzást (Ehmann és Haasemann, 1981; Stegman, 2003; Durrant, 2017; Asztalos, 2018b; Grad és Cook-Cunningham, 2018). Smith és Sataloff (2006) szerint a beéneklésnek három fő célja van: 1. a test összehangolása és a légzőmechanizmus szabaddá tétele az énekléshez; 2. az énekléshez szükséges fizikai tudatosság kialakítása és 3. a beszédtől az éneklésig „bemelegíteni” a hangot. A klasszikus hangképzéssel foglalkozó szakirodalmak a beéneklési szakaszt alkotó hangképzés-gyakorlatokat az alábbi négy csoportba sorolja: 1. A testtartás javítása és a helyes testtartás gyakorlása (Verdolini, 1988; Stegman, 2003; Durrant, 2017; Asztalos, 2018b; Grad és Cook-Cunningham, 2018); 2. Légzőgyakorlatok, a helyes légzés gyakorlása (Watson és Hixon, 1985; Ringel és mtsai, 1987; Boone, 1988; Sataloff, 1998; Stegman, 2003; Durrant, 2017; Asztalos, 2018b; Grad és Cook-Cunningham, 2018) 3. Vokális gyakorlatok (Verdolini, 1988; Stemple és mtsai, 1994; Stegman, 2003; Durrant, 2017; Asztalos, 2018b; Grad és Cook-Cunningham, 2018); 4. Artikulációs gyakorlatok (Mendes és mtsai., 2003; Stegman, 2003; Durrant, 2017; Asztalos, 2018b; Grad és Cook-Cunningham, 2018). A kórusvezetőknek meg kellene tanulniuk, hogyan kell megtervezni a beéneklési szakaszt, ahhoz, hogy a gyerekek egészséges hangadását ápolják, és ezzel párhuzamosan fejlesszék a kórushangzást (Stegman, 2003; Olesen, 2010; Durrant, 2017). A kórusvezetők háttere, képzettsége, nézetei, gyakorlata és tanítási stílusa befolyásolja a beéneklési rész sikerességét, hatékonyságát (Olesen, 2010; Durrant, 2017).