Bergson percepcióról való koncepciója sok tekintetben hasonlóságot mutat a radikális megközelítésekkel (v). Közelebbről a percepció szenzomotoros elméletét emelném ki, mely szenzoros és motoros képességeink szoros összetartozása és szituáltságunk alapján tesz különbséget képzelet/hallucináció és tapasztalat között, illetve ragadja meg az érzéki tapasztalatok fenomenális karakterét. Bergson gondolata, mely szerint percepciónk aktualitása nem a bennünket ért hatás nagyobb intenzitásán múlik, hanem lényegében az arra adott válasz meglétén és milyenségén – „a jelen ideo-motorikus” –, nagyon is közel áll az O’Regan által adott leíráshoz. A képzelet és egy valóságos helyzet közötti különbség a tőlünk függő (amennyiben testhelyzetünk befolyással van az érzékelésünkre és arra, hogy mi érzékelhető) és független tényezők (tőlünk függetlenül is adódnak környezeti változások) meglétéből, illetve a környezetből érkező ingerek ránk gyakorolt hatásából adódik.1 Mivel e megközelítés a szenzoros stimulációkat és testi aktivitásunkat szoros összefüggésben látja, a látás hagyományos felfogását, mely szerint látásunk fotografikus képekkel szolgál a külvilágról, határozottan elveti.2 Ahogy Bergson is: szerinte a látás hagyományos felfogásából csak anomáliák származhatnak (Bergson, 1991: 38). Szerinte a látásnak olyan leírása, amely azt a dolgokról való fotografikus kép analógiájával ragadja meg, olyan ugrásokat tesz az anyagi és a szellemi világ között, amelyek per definitionem nem lehetségesek. Egy látott anyagi tárgy fotografikus képének kellene az anyagi agyban formálódnia, amely meglehetősen szokatlan, de mindenképp folyamatokat feltételezne az anyagi világban. Ha pedig e fotografikus képet mentális reprezentációnak tekintenénk, nem lenne világos, hogy egy anyagi tárgytól az agy közreműködésével eljutva egy mozdulatsorig miért van szükségünk a tárgy fotografikus mentális reprezentációjára. Ezzel szemben, ahogy láthattuk, Bergson testünket a percepció centrumaként fogta fel. S ebből nemcsak az következik, hogy testünk bármilyen változása befolyással van az érzékelt világra, hanem az is, hogy a környező világ dolgai közül azokkal kerülünk kapcsolatba, amelyek valamilyen módon létünkre, érdekeinkre hatással vannak, s az anyagról való reprezentációt a testekre gyakorolható hatásunk mértékeként fogja fel.