Laki János (szerk.)

A megtestesült elme a filozófia történetében


A késztetett valóság tulajdonságai

A buddhista filozófia éntelenségfogalmának megértését előkészítve meg kell említeni néhány korai buddhista alaptanítást (i. e. VI–V. század), melyek később az éntelenség melletti filozófiai érvelés premisszáiként funkcionálnak. Buddha a tanításaiban a nem megvilágosodott lények által tapasztalt valóságot (dharma) késztetett (saṃskāra) valóságnak nevezi. A késztetett valóság a szubjektum szempontjából olyan „össze-tett” vagy konstruált valóságot jelent, ami a különböző késztetésekkel végrehajtott tettek hatására jön létre. Azért nevezik a késztetett valóságot másképp „össze-tett” valóságnak, mert benne minden létező – beleértve a szubjektumot is – okoktól és feltételektől függő alkotóelemek összességének tekinthető. Az egyetlen nem késztetett valóság a buddhista törekvő végcélja, a kialvás vagy ellobbanás (nirvāna) valósága, ahol is a vágyak kialvásával megszűnnek a késztetett valóságot létrehozó tényezők.

A megtestesült elme a filozófia történetében

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 749 5

Az elme megtestesültségének (embodied mind) vizsgálata az utóbbi 30 év kognitív tudományának fontos részterülete, mely annak tudatosításából származik, hogy a test(ek)nek meghatározó szerepe van az elme és mindenekelőtt a kognitív működés alakításában. E felismerést gyakran előzmények nélküli revelációként mutatják be, ami a szűk értelemben vett kognitív vonatkozásában nem is alaptalan, hiszen az e diszciplínát hosszú ideig uraló klasszikus kognitivista fölfogás valóban figyelmen kívül hagyta a megismerés testi föltételeit. Csakhogy maga a kognitív tudomány összetett, sok részdiszciplínából álló képződmény, melynek az agyi mechanizmu¬sokat vizsgáló idegtudomány, kognitív, fejlődés- és viselkedéslélektan, robotika, mesterségesintelligencia-kutatás és a nyelvészet mellett részét képezi az elmefilozófia is. Míg az igaz, hogy a megtestesült elme gondolata fordulatot jelent az „első generációs” (Lakoff – Johnson 1999. 75), test nélküli kognitív tudományhoz képest, az sem tagadható, hogy a filozófiában korántsem új gondolat, hogy a lélek/ elme szimbiotikus kapcsolatban van a testtel. Az utóbbi évtizedekben tehát előállt az a zavaró helyzet, hogy a kognitív tudományban érzékelhetően radikális újítás történt, de az ugyanezen tudomány részét képező elmefilozófiában csak egy rég ismert gondolat bukkant fel. Ami a kognitív tudomány esetében valódi újítás volt, az a filozófiában egy, az ókor óta ismert hagyományhoz való visszatérés. Jelen kötet e zavar enyhítésére törekszik. A benne szereplő tanulmányok a lélek/elme és test integrált voltának különböző korok filozófusai által kidolgozott változatait elemzik, megmutatva, hogy ugyanannak az ideának különböző történeti korokban és intellektuális kontextusokban milyen típusai léteztek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/laki-a-megtestesult-elme-a-filozofia-torteneteben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave