Laki János (szerk.)

A megtestesült elme a filozófia történetében

A buddhista filozófiai megközelítés sajátosságai

A buddhizmus éntelenségfogalmának megértése elválaszthatatlan a brahmanikus hagyomány és az azt követő indiai filozófiai rendszerek kontextusától. Az éntelenség tana már a korai buddhizmusban is a brahmanikus hagyomány Én-koncepciójával szemben fogalmazódik meg. A későbbi buddhista filozófia is gyakran polemizál, például az ortodox, ind nyāya filozófiai iskolával az Én-problematika vonatkozásában. A korai buddhista tanok sem nélkülözik a filozófiai gondolkodást, azonban az, amit buddhista filozófiának nevezhetünk, fokozatosan fejlődik ki, és a VI. században, a logikai-episztemológiai iskola kialakulásának idejére éri el a maga teljességét és a legszélesebb filozófiai spektrumát. A buddhista filozófia fejlődése során számos irányzat és iskola alakult ki, melyek gyakran eltérően értelmezték a buddhista alaptanításokat, sőt olykor egymással szemben álló nézeteket vallottak, vagy néhány szélsőséges esetben akár el is tértek maguktól az alaptanításoktól is. E filozófiatörténeti fejleményeknek köszönhetően a buddhizmusnak gazdag elmefilozófiai terminológiája alakult ki. Éppen ezért a buddhista filozófia fogalmai a nyugati filozófia fogalmainak is sok esetben adekvát módon megfeleltethetők. Ennek köszönhetően a iii) pontban megfogalmazottak kifejtésében jobban megvilágíthatók a nyugati és a buddhista (és brahmanikus) filozófiai hagyomány meghatározó Én-koncepciói közti hasonlóságok és különbségek.

A megtestesült elme a filozófia történetében

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 749 5

Filozófia

Az elme megtestesültségének (embodied mind) vizsgálata az utóbbi 30 év kognitív tudományának fontos részterülete, mely annak tudatosításából származik, hogy a test(ek)nek meghatározó szerepe van az elme és mindenekelőtt a kognitív működés alakításában. E felismerést gyakran előzmények nélküli revelációként mutatják be, ami a szűk értelemben vett kognitív vonatkozásában nem is alaptalan, hiszen az e diszciplínát hosszú ideig uraló klasszikus kognitivista fölfogás valóban figyelmen kívül hagyta a megismerés testi föltételeit. Csakhogy maga a kognitív tudomány összetett, sok részdiszciplínából álló képződmény, melynek az agyi mechanizmu¬sokat vizsgáló idegtudomány, kognitív, fejlődés- és viselkedéslélektan, robotika, mesterségesintelligencia-kutatás és a nyelvészet mellett részét képezi az elmefilozófia is. Míg az igaz, hogy a megtestesült elme gondolata fordulatot jelent az „első generációs” (Lakoff – Johnson 1999. 75), test nélküli kognitív tudományhoz képest, az sem tagadható, hogy a filozófiában korántsem új gondolat, hogy a lélek/ elme szimbiotikus kapcsolatban van a testtel. Az utóbbi évtizedekben tehát előállt az a zavaró helyzet, hogy a kognitív tudományban érzékelhetően radikális újítás történt, de az ugyanezen tudomány részét képező elmefilozófiában csak egy rég ismert gondolat bukkant fel. Ami a kognitív tudomány esetében valódi újítás volt, az a filozófiában egy, az ókor óta ismert hagyományhoz való visszatérés. Jelen kötet e zavar enyhítésére törekszik. A benne szereplő tanulmányok a lélek/elme és test integrált voltának különböző korok filozófusai által kidolgozott változatait elemzik, megmutatva, hogy ugyanannak az ideának különböző történeti korokban és intellektuális kontextusokban milyen típusai léteztek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/laki-a-megtestesult-elme-a-filozofia-torteneteben//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero