Laki János (szerk.)

A megtestesült elme a filozófia történetében


A metafizikai Én helyett bevezetett Én-koncepciók

A későbbi buddhista filozófia már nemcsak az Én spirituális-metafizikai koncepcióját veszi célba, hanem az Én egy sokkal tágabb, általános fogalmát próbálja kiüresíteni. A buddhista filozófia terminológiájában az Én (ātman) fogalma egy esszenciális, mentális létezőt jelöl. Strawson (1999) meghatározása szerint az ekképp értelmezett Én egy dolog, a szó robusztus értelmében, egy mentális létező, szinkronikus és diakronikus értelemben is egyedülálló (single), és ontikusan különböző a többi dologtól. Emellett a tapasztalás szubjektuma, és képes a tapasztalást megélni, továbbá gondolkodó dolog, ágens, és rendelkezik egy bizonyos karakterrel vagy személyiséggel. Más szóval az Én olyan, a mentális világban körülhatárolt, de ontikus értelemben különböző entitás, amely képes megélni a tapasztalást és kontrollálni a cselekvést. A buddhista filozófiában – néhány kivételtől eltekintve – az Én ebben az értelemben sem létezik. A szenvedés oka pedig pontosan az a szilárd meggyőződés, hogy az Én a fenti értelemben létezik.

A megtestesült elme a filozófia történetében

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 749 5

Az elme megtestesültségének (embodied mind) vizsgálata az utóbbi 30 év kognitív tudományának fontos részterülete, mely annak tudatosításából származik, hogy a test(ek)nek meghatározó szerepe van az elme és mindenekelőtt a kognitív működés alakításában. E felismerést gyakran előzmények nélküli revelációként mutatják be, ami a szűk értelemben vett kognitív vonatkozásában nem is alaptalan, hiszen az e diszciplínát hosszú ideig uraló klasszikus kognitivista fölfogás valóban figyelmen kívül hagyta a megismerés testi föltételeit. Csakhogy maga a kognitív tudomány összetett, sok részdiszciplínából álló képződmény, melynek az agyi mechanizmu¬sokat vizsgáló idegtudomány, kognitív, fejlődés- és viselkedéslélektan, robotika, mesterségesintelligencia-kutatás és a nyelvészet mellett részét képezi az elmefilozófia is. Míg az igaz, hogy a megtestesült elme gondolata fordulatot jelent az „első generációs” (Lakoff – Johnson 1999. 75), test nélküli kognitív tudományhoz képest, az sem tagadható, hogy a filozófiában korántsem új gondolat, hogy a lélek/ elme szimbiotikus kapcsolatban van a testtel. Az utóbbi évtizedekben tehát előállt az a zavaró helyzet, hogy a kognitív tudományban érzékelhetően radikális újítás történt, de az ugyanezen tudomány részét képező elmefilozófiában csak egy rég ismert gondolat bukkant fel. Ami a kognitív tudomány esetében valódi újítás volt, az a filozófiában egy, az ókor óta ismert hagyományhoz való visszatérés. Jelen kötet e zavar enyhítésére törekszik. A benne szereplő tanulmányok a lélek/elme és test integrált voltának különböző korok filozófusai által kidolgozott változatait elemzik, megmutatva, hogy ugyanannak az ideának különböző történeti korokban és intellektuális kontextusokban milyen típusai léteztek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/laki-a-megtestesult-elme-a-filozofia-torteneteben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave