Laki János (szerk.)

A megtestesült elme a filozófia történetében


Az empirikus személy éntelensége

A Buddha az öt halmaz tanát az éntelenség tézisének bizonyítására használja. Az érvelés célja annak vizsgálata, hogy az öt halmaz aspektusai együtt vagy önállóan vajon kielégíthetik-e az én létezésének feltételeit. A Buddha (egyik) érvelési stratégiája annak szisztematikus kimutatása az állandótlanság axiómájának alkalmazásával, hogy a halmazok mindegyike a keletkezés és elmúlás törvényének alávetett. Ha létezne Én, akkor az – a buddhizmus szerint – egy szubsztanciális, az időben permanensen létező entitás lenne, még a test elmúlása, a halál után is – akár a brahmanikus felfogásban az Én. De mivel a teljes létezést átfogó halmazok mindegyike állandótlan, ezért egyik halmazban sem találhatunk semmit, ami szubsztancialista, eternalista értelemben az Énnek lenne megfeleltethető. A test halmaz mellett az öt halmaz négy mentális aspektusáról (nāma-skandhák: érzet, észlelet, késztetés, tudomás) pedig könnyen belátható, hogy túlságosan is tünékenyek, mulandóak ahhoz, hogy egy stabil, maradandó Én feltételei lehessenek. Ami állandótlan, az pedig szenvedést jelent. A tanításokban sokszor előforduló formula szerint a halmazok mindegyikének vizsgálata arra a belátásra juttat, hogy „Ez nem én vagyok, nem az enyém, nem az Én énem”.

A megtestesült elme a filozófia történetében

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 749 5

Az elme megtestesültségének (embodied mind) vizsgálata az utóbbi 30 év kognitív tudományának fontos részterülete, mely annak tudatosításából származik, hogy a test(ek)nek meghatározó szerepe van az elme és mindenekelőtt a kognitív működés alakításában. E felismerést gyakran előzmények nélküli revelációként mutatják be, ami a szűk értelemben vett kognitív vonatkozásában nem is alaptalan, hiszen az e diszciplínát hosszú ideig uraló klasszikus kognitivista fölfogás valóban figyelmen kívül hagyta a megismerés testi föltételeit. Csakhogy maga a kognitív tudomány összetett, sok részdiszciplínából álló képződmény, melynek az agyi mechanizmu¬sokat vizsgáló idegtudomány, kognitív, fejlődés- és viselkedéslélektan, robotika, mesterségesintelligencia-kutatás és a nyelvészet mellett részét képezi az elmefilozófia is. Míg az igaz, hogy a megtestesült elme gondolata fordulatot jelent az „első generációs” (Lakoff – Johnson 1999. 75), test nélküli kognitív tudományhoz képest, az sem tagadható, hogy a filozófiában korántsem új gondolat, hogy a lélek/ elme szimbiotikus kapcsolatban van a testtel. Az utóbbi évtizedekben tehát előállt az a zavaró helyzet, hogy a kognitív tudományban érzékelhetően radikális újítás történt, de az ugyanezen tudomány részét képező elmefilozófiában csak egy rég ismert gondolat bukkant fel. Ami a kognitív tudomány esetében valódi újítás volt, az a filozófiában egy, az ókor óta ismert hagyományhoz való visszatérés. Jelen kötet e zavar enyhítésére törekszik. A benne szereplő tanulmányok a lélek/elme és test integrált voltának különböző korok filozófusai által kidolgozott változatait elemzik, megmutatva, hogy ugyanannak az ideának különböző történeti korokban és intellektuális kontextusokban milyen típusai léteztek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/laki-a-megtestesult-elme-a-filozofia-torteneteben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave