Laki János (szerk.)

A megtestesült elme a filozófia történetében


Buddhista redukcionizmus

Az abhidharma skolasztika analízise a tapasztalható világot pillanatnyi, elemi, fenomenális jelenségekre bontja, melyeket dharmáknak (tartamok) nevez. A dharma szó minden olyan létezőre utal, ami a tapasztalás tárgya lehet. A dharmák egyszerű, mulandó események típusai, amelyeket intrinzikus karakterisztikájuk segítségével lehet meghatározni és csoportosítani. A különböző abhidharma iskolák szisztematikus dharmaosztályozása eltéréseket mutat a tartamlisták tekintetében. Az abhidharma irodalom egyik legáttekinthetőbb műve a nagy hatású filozófus, Vasubandhu Abhidharmakośa című írása. Vasubandhu a tartamokat 3 állandó és 72 „dologi” osztályba sorolta. Az összetett, feltételekhez kötött vagy „dologi” tartamok közt említhetjük például a 11 testi vagy formai (rūpa) tartamot (például az öt érzékszerv és azok észleleti tárgyai), a tudatot és a tudatos tapasztalást, a 46 tudati tényezőt vagy funkciót (pl. érzet, indíttatás, megkülönböztetés, visszaemlékezés, irányulás, önuralom, kitartás, becsületesség, restség, nyughatatlanság stb.).1

A megtestesült elme a filozófia történetében

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2021

ISBN: 978 963 454 749 5

Az elme megtestesültségének (embodied mind) vizsgálata az utóbbi 30 év kognitív tudományának fontos részterülete, mely annak tudatosításából származik, hogy a test(ek)nek meghatározó szerepe van az elme és mindenekelőtt a kognitív működés alakításában. E felismerést gyakran előzmények nélküli revelációként mutatják be, ami a szűk értelemben vett kognitív vonatkozásában nem is alaptalan, hiszen az e diszciplínát hosszú ideig uraló klasszikus kognitivista fölfogás valóban figyelmen kívül hagyta a megismerés testi föltételeit. Csakhogy maga a kognitív tudomány összetett, sok részdiszciplínából álló képződmény, melynek az agyi mechanizmu¬sokat vizsgáló idegtudomány, kognitív, fejlődés- és viselkedéslélektan, robotika, mesterségesintelligencia-kutatás és a nyelvészet mellett részét képezi az elmefilozófia is. Míg az igaz, hogy a megtestesült elme gondolata fordulatot jelent az „első generációs” (Lakoff – Johnson 1999. 75), test nélküli kognitív tudományhoz képest, az sem tagadható, hogy a filozófiában korántsem új gondolat, hogy a lélek/ elme szimbiotikus kapcsolatban van a testtel. Az utóbbi évtizedekben tehát előállt az a zavaró helyzet, hogy a kognitív tudományban érzékelhetően radikális újítás történt, de az ugyanezen tudomány részét képező elmefilozófiában csak egy rég ismert gondolat bukkant fel. Ami a kognitív tudomány esetében valódi újítás volt, az a filozófiában egy, az ókor óta ismert hagyományhoz való visszatérés. Jelen kötet e zavar enyhítésére törekszik. A benne szereplő tanulmányok a lélek/elme és test integrált voltának különböző korok filozófusai által kidolgozott változatait elemzik, megmutatva, hogy ugyanannak az ideának különböző történeti korokban és intellektuális kontextusokban milyen típusai léteztek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/laki-a-megtestesult-elme-a-filozofia-torteneteben//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave