Ahhoz, hogy a beteg aktuális állapotát pontosan tudjuk követni, teljesítményé­nek, pszichés és szomatikus tüneteinek állandó változását ismerjük és figyelembe vegyük a kezelési terv összeállításánál, a beteggel való találkozáskor betegvizsgálatot kell végeznünk. A gyógytornász–fizioterapeuta számára is a legfontosabb és legrészletesebb, az első alkalommal felvett státus. A továbbiakban csak bizonyos célzott vizsgálatot végzünk, ellenőrizve egyben a kezelés megfelelő voltát. A beteg funkcionális állapotát rögzíthetjük különböző skálák segítségével, pl. FIM, Kurzke-féle Expanded Disability Status Scale (EDSS) elsősorban funkcióromlást mér, Barthel (II. sz. melléklet Funkcionális KURZKE skála), Neurological Rating Scale (NRS), más néven Scripps skála 0–100-ig pontozza a motoros, mentális agyideg és reflex státuszt, az Incapacity Status Scale (ISS) a rokkantságot méri fel, az Environmental Status Scale (ESS) a társadalmi és környezeti hátrányokat pontozza, az MS Functional Composite (MSFC) a kézügyességet és a számolási készséget méri objektíven. A gyógytornász saját maga is összeállíthat speciális, neurológiai vizsgálati lapot. A III. sz. melléklet egy ilyen tervezetet mutat be, a IV. sz. mellékletben pedig a házi betegellátás során jelenleg alkalmazott dokumentációs lapot láthatjuk (Magyar Közlöny 1999. 50. sz.). A betegről alkotott teljesebb kép érdekében ismernie kell a gyógytornásznak az MRI vizsgálat eredményét, mely 98%-ban pozitív az SM-nél és a liquorvizsgálat eredményét, mely immunologiai folyamatot igazol (IgG)!