A házi feladat „intézménye” a hazai szakirodalomban periférikus tématerületnek látszik, és többnyire nem tekintendő többnek, mint egy mindennapos, bevált pedagógiai gyakorlatnak, melynek nincsenek kapcsolódási pontjai más tématerületek, szakpolitikai megfontolások vagy akár tudományos elemzések irányába. Hazai előzményként viszonylag kevés szakirodalmat találunk ebben a témakörben, melyek – a nemzetközi szakirodalom alapján – felvetik a házi feladatra fordított idő és az eredményesség kapcsolatát, a tanórán kívüli tanulás keretében a házi feladat „intézményének” helyét és szerepét (Falus, 1998; Mihály, 2003; Imre et al., 2015b; Márton, 2019). Az angolszász szakirodalomban több olyan tudományos elemzést találunk, melyek a házi feladatban a tanulmányi eredményesség növelésének egyik eszközét látják (Cooper et al., 2001a; Eilam, 2001). Másrészt ez a témakör felvet olyan – az esélyegyenlőtlenséghez kapcsolódó – kérdéseket, hogy a különböző társadalmi hátterű tanulók milyen szülői erőforrásokkal rendelkeznek az otthoni tanulástámogatás terén (Epstein & Van Voorhis 2001; Bempechat et al., 2011), illetve ennek ellensúlyozására az alapfokú oktatási intézmények milyen gyakorlatot valósítanak meg a délutáni idősávban (Cummings et al., 2007; Cummings et al., 2011). Ezen felül az elmúlt évtizedben a nemzetközi szakmai diskurzusban előtérbe került a tanulási környezet minősége (OECD, 2010; Lippman, 2010; OECD, 2017) és a tanulói jóllét kérdése (OECD, 2016–2017; Choi, 2018) a tanulói eredményesség összefüggésében.