Az infokommunikációs technológia erőteljes fejlődésének és az oktatási módszerek változtatásának széles körű igényének következtében az online oktatás és a távoktatás világszerte elterjedt oktatási móddá vált. Elsősorban a helyhez kötöttség megszüntetésének, illetve a távoli helyek elérésének igénye hívta életre ezt az oktatási formát. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy mára már sokkal többről van szó, hisz az online oktatásnak és a távoktatásnak is sajátságos módszerei alakultak ki, a digitális pedagógia külön diszciplínává vált a neveléstudományon belül stb. A technológia állandóan fejlődik, lassan megszámlálhatatlan e-learning-keretrendszer (LMS) áll rendelkezésre, szintén rengeteg különböző szoftver áll rendelkezésre, ami mind az online oktatást hivatott támogatni. Ne feledjük, ezek elterjedése és számbéli növekedése szorosan összefügg a koronavírus-járvány terjedésével, amikor iskolák, felsőoktatási intézmények kényszerültek alkalmazni – jól, rosszul – a távolról történő oktatást. Persze, ez a kényszer némi pozitív hatással is van, meggyorsította az online pedagógia módszereinek elterjedését. Az sem elhanyagolandó tény, hogy mindenkinek kialakult valamiféle véleménye a távolról történő oktatásról. Reményeink szerint a poszt-Covid-időszakban (ami még várat magára) több pedagógus továbbra is alkalmazni fogja az osztálytermi keretek között is alkalmazható online oktatási módszereket (tükrözött osztályterem, digitális történetmesélés stb.). A nemzetköziesítés szempontjait szintén figyelembe véve a távoktatási formák, platformok új lehetőségeket nyitnak meg a felsőoktatás, kutatási együttműködések számára, melyeket a jövőben fokozottabban igénybe lehet venni. A digitális bölcsészet, a használható, alkalmazott tudásanyag és a problémamegoldó gondolkodás szintén hasznosíthatja az ezen a területen jelentkezett eredményeket.