Második kérdésünkre (mennyi ideig tudunk figyelni) az a válasz, hogy viszonylag sokáig képesek vagyunk fenntartani a figyelmünket; az, hogy egy adott helyzetben pontosan meddig, szintén számos tényezőtől függ. A vigilancia (fenntartott figyelem) arra a jelenségre utal, hogy képesek vagyunk hosszabb ideig odafigyelni egy információs halmazra, a környezetünkre, aminek során az a célunk, hogy észleljük (detektáljuk) egy olyan inger megjelenését, amely számunkra valamilyen szempontból fontos. Kanyarodjunk vissza korábbi példánkhoz, miszerint a barátainkhoz igyekszünk a megbeszélt találkozóra egy olyan kocsmába, ahol korábban még nem jártunk. Az útvonalat előre megnézhetjük egy internetes térképen, de kaphatunk útmutatást a barátainktól is, hogy merre menjünk. Miközben a kocsmához igyekszünk, folyamatosan figyelünk arra, hogy melyik utcán merre kanyarodunk, keressük azokat a jeleket, amelyeket láttunk a térképen vagy barátunk beszámolójából ismerünk, és az eligazodás szempontjából fontosak (például a lovas szobornál balra kell fordulni, a szökőkút után pedig jobbra). Ha lankad vagy elterelődik a figyelmünk valamilyen okból kifolyólag, akkor könnyen elvéthetjük ezeknek az ingereknek a megjelenését. Talán érződik, hogy a vigilancia két részből tevődik össze: detektálni egy jelet (szignáldetekció) az adott idői pillanatban, illetve sorozatosan ismételni ezt hosszabb ideig.