Az autizmussal élő gyerekek a megszokásban találnak megnyugvást, ezért kerülik az ismeretlen kimenetelű tevékenységeket, és sokszor bezárják magukat az osztályterem kis területére. Ha ilyesmit veszünk észre autizmussal vagy Asperger-szindrómával élő diákunknál, egy húszperces vizsgálat megtaníthat bennünket, hogyan vezessük rá, hogy jobban fedezze fel az osztálytermét. Segítségként kérjünk meg egy szülőt vagy más felnőttet. Vázoljuk fel gyorsan a termet, és színes ceruzával rajzoljunk X-et oda, ahol a gyerek jelenleg tartózkodik. Azután a következő húsz perc alatt húzzunk egyenes vonalakat azokig a helyekig, amerre mozog. Készítsünk egy másik rajzot is, amelyen más színnel jelöljük egy másik, esetleg több gyerek mozgását. Látni fogjuk, hogy az autizmussal vagy Asperger-szindrómával élő gyerek csak a terem kis részét használja ki. Meglepő módon előfordulhat, hogy a mintázat más gyerekeknél is hasonló lesz. Gondoljuk végig, hogyan lehetne átalakítani a termet, hogy a gyerekek egy helyen több mindennel is tudjanak foglalkozni. Például: a tudományos részleg mellett alakítsunk ki építősarkot, olyan anyagokkal, amelyeket a gyerekek a kétféle tevékenység közt mozgatni és cserélni tudnak.