É. Kiss Katalin (szerk.)

Magyar generatív történeti mondattan


Önálló referenciájú alannyal rendelkező főnévi igenevek

Bizonyos predikátumoknak egyetlen, főnévi igeneves tagmondat kategóriájú vonzatuk van. Ilyen egyargumentumú predikátumok az episztemikus (valószínűséget kifejező) modálisok, az irányultság nélküli, tehát experiens thematikus szerepet nem osztó, deontikus (szükségességet kifejező) modálisok és a főnévi predikátumok. Az ilyen predikátumoknak alárendelt főnévi igenévnek önálló referenciájú részes esetű alanya van (ez a pro-elhagyás révén kiejtetlen maradhat). Ezek a főnévi igenevek alanyukkal opcionálisan egyeznek (24). (24a)-ban és (24b)-ben a fölérendelt predikátum a kell, melynek a példákban deontikus olvasata van. A részes esetű főnév bizonyosan az infinitivus nyílt alanya, mert élettelen főnevek nem kaphatnak experiens thematikus szerepet, s így nem lehetnek a kell opcionális dativusragos vonzatai. Ugyanez áll (24c)-ben a melléknévi predikátum mellett található részes esetű DP-re is. (24d) fölérendelt predikátuma főnév, s mivel a főnevek soha nem osztanak experiens thematikus szerepet, a részes esetű DP az infinitivus nyílt alanya.

Magyar generatív történeti mondattan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 768 5

A Magyar generatív történeti mondattan nyelvünk mondatszerkezetének és szintagmaszerkezetének változásait elemzi, a változások mozgatórugóit is bemutatva. A magyar nyelv történetének a könyvben behatóan vizsgált korszaka az összefüggő nyelvemlékek megjelenésétől, a 12. század végétől a 16. század végéig tartó időszak, de a vizsgálatok gyakran az ezt megelőző és az ezt követő időszakokra is átnyúlnak. Az elemzések tárgya az ugor alapnyelvből örökölt SOV mondatszerkezet SVO szerkezetté alakulása, a tagadó és kérdő mondatok megváltozása, az összetett igeidők kialakulása, majd eltűnése, a módhasználat átalakulása, a főnévi és a névutós kifejezések belső szerkezetének változásai, továbbá az igenévi alárendelés lehetőségeinek, eszközeinek szűkülése és a véges alárendelés térnyerése, típusainak és eszközeinek gazdagodása. A vizsgálatok elméleti hátterét a generatív nyelvelmélet diakróniafelfogása adja; az elemzések a nyelvi változások univerzális sajátságainak felmutatására is törekszenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-magyar-generativ-torteneti-mondattan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave