É. Kiss Katalin (szerk.)

Magyar generatív történeti mondattan


Általános jellemzők

Az ómagyarban volt egy olyan típusú határozói -t/-tt igenév is, ami a mai magyar nyelvben már egyáltalán nem található meg. Az igenévi végződést kötőhangzó előzhette meg, és kötelezően személyvégződés követte, azaz az igenév kizárólag az igető+(V)tt+személyvégződés formában fordult elő. Mivel a személyvégződés egyes szám harmadik személyben -a/-e, egyes szám harmadik személyben a morfológiailag komplex igenévi végződés -atta/-ette. Annak érdekében, hogy ezeket az igeneveket elkülönítsük a többi -t/-tt végű igenévtől, -atta/-ette igenévként fogunk rájuk utalni.

Magyar generatív történeti mondattan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 768 5

A Magyar generatív történeti mondattan nyelvünk mondatszerkezetének és szintagmaszerkezetének változásait elemzi, a változások mozgatórugóit is bemutatva. A magyar nyelv történetének a könyvben behatóan vizsgált korszaka az összefüggő nyelvemlékek megjelenésétől, a 12. század végétől a 16. század végéig tartó időszak, de a vizsgálatok gyakran az ezt megelőző és az ezt követő időszakokra is átnyúlnak. Az elemzések tárgya az ugor alapnyelvből örökölt SOV mondatszerkezet SVO szerkezetté alakulása, a tagadó és kérdő mondatok megváltozása, az összetett igeidők kialakulása, majd eltűnése, a módhasználat átalakulása, a főnévi és a névutós kifejezések belső szerkezetének változásai, továbbá az igenévi alárendelés lehetőségeinek, eszközeinek szűkülése és a véges alárendelés térnyerése, típusainak és eszközeinek gazdagodása. A vizsgálatok elméleti hátterét a generatív nyelvelmélet diakróniafelfogása adja; az elemzések a nyelvi változások univerzális sajátságainak felmutatására is törekszenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-magyar-generativ-torteneti-mondattan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave