É. Kiss Katalin (szerk.)

Magyar generatív történeti mondattan


Az eldöntendő kérdések

A „szigorúan SOV”, csak fejvégű szerkezeteket használó nyelvekben a tagmondat legfelső rétege is fejvégű, így a mondatot kérdéssé alakító kérdő partikula is a mondat végén található. Ez jellemezhette az uráli és az ugor alapnyelvet is. Míg a most is fejvégű szintagmaszerkezetű uráli nyelvekben e partikula továbbra is a mondat végén áll, ahol az igei kifejezés jobbszélső eleméhez, az igéhez simul – lásd a (41) alatti udmurt példa beágyazott mondatát, az ómagyarban az igei kifejezés élére vitt igével együtt többnyire előre kerül (42), bár olykor még a mondat végén található (43).14

Magyar generatív történeti mondattan

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2016

ISBN: 978 963 059 768 5

A Magyar generatív történeti mondattan nyelvünk mondatszerkezetének és szintagmaszerkezetének változásait elemzi, a változások mozgatórugóit is bemutatva. A magyar nyelv történetének a könyvben behatóan vizsgált korszaka az összefüggő nyelvemlékek megjelenésétől, a 12. század végétől a 16. század végéig tartó időszak, de a vizsgálatok gyakran az ezt megelőző és az ezt követő időszakokra is átnyúlnak. Az elemzések tárgya az ugor alapnyelvből örökölt SOV mondatszerkezet SVO szerkezetté alakulása, a tagadó és kérdő mondatok megváltozása, az összetett igeidők kialakulása, majd eltűnése, a módhasználat átalakulása, a főnévi és a névutós kifejezések belső szerkezetének változásai, továbbá az igenévi alárendelés lehetőségeinek, eszközeinek szűkülése és a véges alárendelés térnyerése, típusainak és eszközeinek gazdagodása. A vizsgálatok elméleti hátterét a generatív nyelvelmélet diakróniafelfogása adja; az elemzések a nyelvi változások univerzális sajátságainak felmutatására is törekszenek.

Hivatkozás: https://mersz.hu/e-magyar-generativ-torteneti-mondattan//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave