Keegan John

A csata arca

A közkatonák háborúja, 1415–1976. Agincourt, Waterloo és a Somme

A csata trendje

Vajon milyen irányba tart a csata fejlődése? Túl nagy kérdés ez, semhogy némi finomítás nélkül megbirkózhatnánk vele. Még ha azzal a szándékkal láttam is munkához, hogy csak egyazon éghajlati és földrajzi környezetben (Északnyugat-Európában), etnikailag egy csoportba tartozó (fehér európai)1 és azonos értékrend szerint élő (a nyugati kereszténység eszméit követő) népek által vívott csatákat vizsgálok, akkor sem vagyok biztos abban, hogy ezek a megszorítások elegendőek a kérdés kívánatos finomításához. Az éghajlati, terep- és etikai viszonyok mellett nagyon sok más tényező is hat, a legszembeszökőbb módon a technológia és a gazdaság. Szerencsére ha a csatát mint olyan szituációt vizsgáljuk, amely adott ideig és egy bizonyos helyen körülveszi az egyént és csoportját, e faktorok többsége kizárható. Mert bár az ipari fejlődés óriási mértékben megnövelte az erőket, amelyeket az országok háborúikban felvonultathatnak egymás ellen, és a fegyverek fejlődése szinte a végtelenségig terjesztette ki egy-egy tábornok hatókörét, az egyén helyzete a csatatéren, bármely tetszőleges pillanatban vizsgáljuk is, alig néhány tényező figyelembevételével felmérhető. A legfontosabb, hogy ő maga és csoportja pszichikai és fizikai tekintetben mennyi ideig képesek kitartani. Az emberek bármiből csak egy adott mennyiséget képesek elviselni (a halott pedig halott, akár nyílvessző végzett vele, akár iparilag előállított robbanóanyag), a mi céljaink szempontjából tehát nem annak a meghatározása számít, hogy a csata gépesítése mennyivel növelte a részt vevő államok hadikiadásait, hanem az, hogy milyen mértékben növelte a részt vevő emberekre nehezedő terheket.

Tartalomjegyzék

Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 801 0

Történelem

A csata arca világszerte az egyik legtöbbet olvasott hadtörténeti munka. 1976-ban jelent meg először angolul, és azóta sok nyelven és sokszor kiadták. A szerző, John Keegan akkoriban a Királyi Akadémia hadtörténettanára volt, és A csata arca volt az első könyve, amellyel azonnal nagy jelentőségű életműve talán legfontosabb darabját is megalkotta. Az évtizedes oktatói tapasztalat és a katonákkal – köztük a második világháborút csapattisztként megjárt és addigra a brit hadsereg vezetőivé emelkedett főtisztekkel – töltött sok idő sajátos gondolatokat sugallt a szerzőnek. Az kezdte érdekelni, mit és hogyan tesznek a közkatonák, a tiszthelyettesek és a csapattisztek a katonai mesterség gyakorlása közben, mert a hadtörténetírás addig inkább a királyok és a vezérek háborújára összpontosított.

Keegan szakít a győztesek ügyét igazoló történetírás évezredes hagyományával, de azzal a hagyománnyal is, amely a visszatekintés bölcsességével – és az íróasztal biztonságos fedezékéből – az események eleve elrendelt, logikus láncának, valamiféle gigászi sakkjátszmának, „a politika folytatásának más eszközökkel" szereti láttatni a háborút. Emberi és materialista hadtörténet ez, utóbbi nem a szó ideológiai értelmében, hanem úgy, hogy Keegan azt vizsgálja: az adott anyagi (topográfiai, haditechnikai, élelmezési, egészségügyi stb.) feltételek mellett mit tehettek, és mit nem tehettek meg a katonák, valamint azt, hogy egy adott társadalom milyen hadsereget állít ki. Elemzi továbbá a csata mint fegyveres összecsapás és mint történelmi jelenség változásait az évszázadok során. Agincourt, Waterloo és a Somme-i offenzíva első napja döntő jelentőségű, sokszor megírt összecsapás, de ahogyan Keegan tekint rájuk, az olyasfajta változást indított el a hadtörténetírásban, amilyet Einstein és társai munkássága a fizikában.

Hivatkozás: https://mersz.hu/keegan-a-csata-arca//

BibTeX EndNote Mendeley Zotero