A francia határ két szektorában, Elzász-Lotaringiában és az Ardennekben a háború harmadik hetének végére a németek már jelentős győzelmeket értek el. A harcok helyszíne most áthelyeződött az egyetlen, nagy hadműveletek által még nem érintett szektorba, a francia–belga határra. Németország támadó haditervét ott kellett sikeresen végrehajtani, ha valóra akarták váltani Schlieffen álmát a hathetes háborúról. Liège elfoglalása megteremtette ehhez az alapot. A belga hadsereg visszavonulása a város eleste után megnyitotta az utat az antwerpeni erődített táborba. Namur elestével, ami augusztus 24-re egyértelműen küszöbön állt, befejezték a hadszíntér megtisztítását a jelentős akadályoktól. Ami pedig a legfontosabb, a francia hadvezetőség a Kelet-Belgium lerohanása által szolgáltatott súlyos figyelmeztetés dacára nyilvánvalóan és makacsul vak maradt a fenyegető veszélyre. Lanrezac, a francia harcrend északi végén felvonuló 5. hadsereg parancsnoka már régen, még a hadüzenet előtt figyelmeztette a GQG-t, hogy bal – északi – szárnya átkarolásától tart, és ezt Belgiumba bevonuló németek fogják végrehajtani. Joffre, akinek a gondolatait rögeszmésen fogva tartotta saját, Németországba betörő offenzívája, elvetette ezeket az aggodalmakat. Még augusztus 14-én is, amikor Lanrezac személyesen vitte el gondjait a Párizstól keletre, a Marne-parti Vitry-le-François-ba települt GQG-hez – ahová hamarosan már elhallatszott az ágyúk hangja –, a főparancsnok konokul kitartott amellett, hogy a németek nem fognak Belgiumban a Meuse-től északra jelentősebb erőt felvonultatni.