A veteránok óvatosságának persze volt értelme. A meggondolatlan vakmerőség miatt pár perc alatt harckocsijai felét elveszthette egy ezred, még arra is számos példa akadt, hogy egységek egyetlenegy üzemképes harckocsi nélkül maradtak a nap végére. Márpedig a páncélosezred a páncélosai nélkül pontosan annyit ér, mint a flotta hajók nélkül. Ezzel magyarázható a Királyi Harckocsiezred harckocsizóinak megszállott buzgalma a karbantartás terén, amely nézetük szerint a lovasság gyenge pontja volt, mert a harckocsis hadviselés kezdeti korszakában a járműveszteségek többségét inkább műszaki hibák, semmint „ellenséges behatás” okozták. Az arány mostanra a másik irányba tolódott el, és miután a háború első éveiben használt hitvány brit konstrukciók felváltására az Egyesült Államokból megérkezett a Sherman, a műszaki hiba kivételes eseménnyé vált. A Shermanben nagyszerűen testesült meg a tömegtermelésre épülő amerikai gépszerkesztés és -gyártás, mint ahogy az amerikai autóipar volt az az iparág, amelynek nagyon nagy részét átállították a Sherman mint szabványos konstrukció gyártására. A konstrukciót egy Ford-motor köré tervezték, amely percek alatt kiszerelhető volt, és egy másik ugyanolyannal pótolható. Tornyán és homloklemezén 63,5 mm (2,5 hüvelyk) vastag öntött páncél védte. Fő fegyveréhez hetven gránátot vihetett magával, és ez a fő fegyver egy 75 mm-es, nagy kezdősebességű lövedéket tüzelő ágyú volt. A konstrukciónak megvoltak a maga hibái is. Túlságosan könnyen kigyulladt, és ha ez megtörtént, kegyetlenül hevesen égett, mert a motorja nem dízelolajjal, hanem benzinnel működött. Ágyújának teljesítményét az invázió idejére már klasszisokkal felülmúlta a német Párduc 75 mm-es ágyújáé, és természetesen a Tigris 88 mm-eséé is. Ráadásul a Sherman magas volt, tehát hamarabb meglátták, mint a brit Cromwellt, amellyel a páncéloshadosztályok felderítő ezredeit felszerelték. E fogyatékosságok egy részének kiküszöbölésére azonban már találtak megoldást; mindenekelőtt minden négy harckocsiból egyet átfegyvereztek a hosszú csövű brit 17 fontos ágyúval, amellyel tűzerőben egyenrangú ellenfélként vehette fel a harcot a Pz. IV-essel és a Párduccal.