Hitler terve, hogy hídfőjükben pusztítja el a szövetséges hadseregeket, nem pusztán kudarcot vallott, hanem egyenesen katasztrófába torkollott. 1943 során annak következtében, hogy ő maga irányította a háborút, több hadsereget vesztett el. 1944-ben már kezdett egész hadseregcsoportokat elveszíteni. A Közép Hadseregcsoport a júniusi, fehéroroszországi nagy katlancsatában semmisült meg. Augusztusban a G Hadseregcsoport forgácsolódott szét a Dél-Franciaországban partra szálló francia–amerikai erők előtt. A falaise-i résért vívott csata teljessé tette a B Hadseregcsoport pusztulását – ez a hadseregcsoport volt a legnagyobb a német hadsereg harcrendjében. Ötvenhat gyalogoshadosztály harcolt a kötelékében a normandiai csata idején. Ezek közül tizenötöt hivatalosan feloszlattak, vagy ostrom alá vett erődített kikötővárosokban maradtak vissza. A többi negyven csak maradvány volt, vagy önmaga árnyéka – amelyek most kelet felé iszkoltak a csatatérről, hogy átkelőt találjanak a Szajnán Párizs és a tenger között. A Hadseregcsoport tizenegy páncéloshadosztálya, a német védelem főereje hasonló arányú veszteségeket szenvedett. Kettő – a Lehr és a 9. – valamennyi harckocsiját és teljes gyalogságát elvesztette. A többi kilenc különböző erőkkel rendelkezett: akadt, amelynek hat helyett négy páncélgránátos-zászlóalja volt, és százötven helyett tizenöt harckocsija. A 116. páncéloshadosztály gyalogsága egyetlen zászlóaljra olvadt, a 2. pedig páncélosok nélkül maradt. Augusztus 23-i jelentése szerint a 2. SS-páncéloshadosztály, amely heves harcokat vívott a lengyelekkel, hogy betörjön a zsákba, 450 páncélgránátosra, tizenöt harckocsira és hat lövegre apadt. Az eszközveszteség 1300 harckocsira rúgott, amelyek kiégve vagy működésképtelenül ott maradtak a bocage és a Pays d’Auge keskeny útjain, a sövények sarkainál. A hiányzó katonák vagy fogságba estek – összesen kétszázezret vagy kivittek a hídfőből, vagy rögtönzött gyűjtőtáborokban várták, hogy elszállítsák őket –, vagy pedig meghaltak. Legalább 50 000 német katona esett el vagy halt bele sebesüléseibe a D-nap óta eltelt tíz hétben. Ezerszámra feküdtek temetetlenül a zsák határain belül, és holttesteik az augusztusi napsütésben, a velük együtt lemészárolt lovak tetemeivel olyan bűzt árasztottak, amely a pusztítást felmérő szövetséges könnyű repülőgépek pilótáinak még 450 méteres magasságban is facsarta az orrát.