Voltam olyan szerencsés, hogy többször is felkereshettem Normandia csatatereit, először diákként 1953-ban, amikor az 1944-es események ma is élénken élő emléke még szinte minden mást elhomályosított az ott élők gondolkodásában. 1965-ben újra eljutottam Normandiába, majd utoljára 1977-ben jártam ott, amikor ennek a könyvnek az előkészítésén dolgoztam. Hálás vagyok mindazoknak, akik beszéltek nekem a D-napról és az utána történtekről, különösen azoknak, akiket azon a terepen hallgathattam meg, ahol annak idején katonaként szolgáltak. Közéjük tartozik Sir John Mogg vezérezredes, Sir Napier Crookenden altábornagy, Sir James d’Avigdor-Goldsmid vezérőrnagy, G. P. B. Roberts vezérőrnagy, D. M. Stileman dandártábornok, P. Young dandártábornok, R. M. Villiers dandártábornok, M. E. Peppiatt dandártábornok, P. G. C. Dickens sorhajókapitány (Királyi Haditengerészet), H. von Luck ezredes, R. Freiherr von Rosen ezredes, R. H. Hastings alezredes, W. McElwee alezredes, A. J. M. Parry alezredes, E. J. Warren alezredes, W. H. Close őrnagy, D. F. Cunliffe őrnagy, J. Howard őrnagy, G. Ramsay őrnagy, J. A. N. Sim őrnagy, J. N. Taylor őrnagy, A. R. Jefferson százados, Mr. C. W. Adams, dr. R. Cox, Mr. T. D. Miller, Mr. P. Walter és Mr. D. Woodcraft. Ugyancsak hálával tartozom a dokumentum- és kéziratanyag megszerzéséhez nyújtott segítségéért L. Milewski századosnak, a londoni Sikorski Intézet, illetve Mr. C. P. von Luttichaunak, a washingtoni Hadtörténeti Parancsnoki Hivatal munkatársának, dr. R. Suddabynak, a londoni Birodalmi Hadtörténeti Múzeum levéltára vezetőjének, valamint a freiburgi Hadtörténeti Kutatóintézet és a vincennes-i Hadtörténeti Hivatal munkatársainak. M. Albert Grandais normann történész, a La Bataille du Calvados (Presses de la cité, 1974) című könyv szerzője különösen sok helyi anyaggal segített, Bretteville-sur-Odon-i barátaim, Jean-Claude és Marie-Hélène Cuirot pedig kedves házigazdáim voltak.