A nemzetközi turizmus egy emberöltő alatt páratlanul dinamikus fejlődésen ment keresztül. 1950-hez képest több mint negyvenszeresére emelkedett az adott évben külföldre utazók száma (1.1. ábra). A növekedés nem volt előzmény nélküli, hiszen a XIX. század utolsó évtizedeiben és az első világháborút megelőző években (ezt a kort nevezzük a modern turizmus hőskorának vagy első virágkorának) és a két világháború közötti időszakban (ezt a kort hívják a turizmus második virágkorának) már igen jelentős és széles körben érzékelhető fejlődést produkált az ágazat. Kialakultak a turizmus alapvető fogadási feltételei, felértékelődtek a turizmus számára fontos vonzerők, és megfigyelhető volt a tudatos termékfejlesztési és marketingmunka is (Gonda–Kaposi, 2019). Nyilván a kor társadalmi tagozódásának megfelelően a lakosságnak csak egy kisebb része tudott bekapcsolódni az idegenforgalomba, de a szellem kiszabadult a palackból, és az emberek széles körénél kialakult az utazás iránti motiváció. Ennek ellenére senki nem gondolta volna, hogy a második világháborút követően ilyen gyorsan magára talál a turizmus, és fantasztikus növekedési ütemet produkálva, pár évtized alatt valódi tömegjelenséggé válik. Az elmúlt évtizedekben a turizmus területén szakadatlan növekedés és fokozódó diverzifikáció volt tapasztalható, aminek következtében világszerte az egyik leggyorsabban fejlődő gazdasági szektorrá vált. Ezek a dinamikus folyamatok lettek a fő mozgatórugói a világ egyes országain belül lezajló társadalmi-gazdasági fejlődésnek. Manapság a turizmus a nemzetközi kereskedelem egyik legjelentősebb ágazata, és számos fejlődő ország számára ez az egyik legfőbb jövedelemforrás. A turizmus munkahelyek teremtését, a szegénység felszámolását, a nemek egyenlőségét, valamint a természeti és kulturális örökség megóvását és népszerűsítését egyaránt jelenti (UNWTO, 2013). Pedig a kezdeti évek nem is teremtettek optimális feltételeket a turizmus fejlődésének. Gondoljunk csak a háborús újjáépítésre, a két világrend kialakulására, az ezzel járó politikai feszültségekre és a vízumkényszerekre stb. A XX. század második felében élő emberek zömének azonban hallatlanul erős volt a motivációja az új országok és új, különleges helyek megismerésére. Ezért a turizmus hamar globális jelenséggé vált, és a nemzetközi turizmus dinamikusan fejlődött (1.1. ábra).