Egy 2017. augusztus 27-i összetett Google-keresés a „túlturizmus” (overtourism) kifejezésre csaknem 115 000 találatot eredményezett (Goodwin, 2017). Ugyanerre a kifejezésre a Google Scholarban végzett keresés csupán 12 találatot adott. Napjainkra (2021 nyara) ez már megváltozott: a Google-keresésben 808 000 találatot eredményez, és a turisztikai kutatók érdeklődését is kiváltotta a kérdéskör. Ezt jelzi az is, hogy a Google Scholarban már 10 800 tudományos tanulmány szerepel. A túlturizmus hatásai az érintett helyszínen közvetlenül érzékelhetők, szinte „kézzelfoghatók” – ezek a turisták számának és viselkedésének, valamint a turizmus iparának következményei. A probléma gyökerét az az egyszerű tény jelenti, hogy nyaralásainkat más emberek lakóhelyére szervezzük. Barcelona (egy tengerpart menti negyede) területén már odáig jutottak, hogy a tömegesen érkező turisták nem megfelelő viselkedése miatt a lakosok megálljt követelnek. Az embereknek komolyan el kellene gondolkodniuk azon a tényen, hogy – ahogy Barcelona és Velence példája is mutatja – ezek a városok és desztinációk nem kizárólag, sőt nem elsősorban üdülőhelyek, hanem emberek otthonai: lakóházakkal, munkahelyekkel, iskolákkal, parkokkal, ahova kikapcsolódni jár(ná)nak a helyiek. A turizmus volumenének növekedését olyan erők működtetik, melyekre a helyi közigazgatási szervek nincsenek befolyással. Barcelonába (és Velencébe) a napi látogatók autóval, hajóval, vonattal vagy repülőgéppel olyan számban érkeznek, melyet a városvezetés nem képes kontrollálni. A turizmus egészét országos szinten menedzselik, amely szerveknek azonban nem áll feltétlenül érdekében a túlturizmus következményeivel és hatásaival is behatóan foglalkozni. A városi demonstrációk, zavargások és a lakosok elégedetlensége általában a helyi vezetőkön csapódik le, akiknek azonban sokszor – megfelelő eszközök hiányában – nem áll módjukban hathatós változásokat kieszközölni. A nemzetközi érkezések mindig csak növekvő számára (azaz a gazdasági növekedésre) való összpontosítás a szakpolitikával foglalkozók (azaz a turizmusiparban tevékenykedő döntéshozók) iránt érzett ellenszenv növekedéséhez vezet. A bruttó hozzáadott érték (Gross Value Added) mutatószám használata nagy előrelépést jelentene, valamint a költség-haszon elemzés is elősegítené a turizmus iparán belüli jobb döntéshozás és megvalósítás lépéseit.