A kutatásba tizenhat enyhe értelmi fogyatékossággal élő (nyolc férfi; átlagéletkor: 19,6 év és nyolc nő; átlagéletkor: 19,3 év) és hozzájuk nemben és kronológiai életkorban illesztett tizenhat ép intellektusú személy (a férfiak átlagéletkora 19,5 év, a nők átlagéletkora 20,0 év) felolvasásait vontuk be. Azért esett a választásunk a kronológiai (= biológiai) életkorban való illesztéshez, mert szerettük volna megvizsgálni, hogy az azonos korú adatközlők esetében milyen eltérések rajzolódnak ki az értelmi képességek mentén. (Tekintettel arra, hogy jelen vizsgálat anyaga egy sok tényezőt vizsgáló kutatássorozat alapját képezi, ez a módszertani megoldás tűnt a legmegfelelőbbnek.) A célcsoportba tartozó férfiakat a továbbiakban az EF1–EF8-as, a nőket az EN1–EN8-as, míg a kontrollcsoportba tartozó férfiakat a KF1–KF8-as, a női adatközlőket pedig a KN1–KN8-as kóddal jelöljük. Mindegyik enyhe értelmi fogyatékossággal élő személy egy budapesti speciális szakiskola tanulója. A hangfelvételek előtt mindegyikük szülője, gondnoka vagy gyámja beleegyező nyilatkozatot írt alá, amelyben hozzájárult a hangfelvételek készítéséhez, a felvételek anonim kezeléséhez, az eredmények felhasználásához, továbbá ahhoz, hogy minden személy esetében a felvételkészítő megismerje a tanuló szakértői bizottság által kiadott dokumentumát. Erre azért is volt szükség, mert a dokumentumban szereplő BNO-kód és IQ-érték alapján soroltuk be az adatközlőket az enyhe értelmi fogyatékossággal élők kategóriájába. A kísérleti személyek közül mindenki F70-es kóddal rendelkezett (ez felel meg az enyhe értelmi fogyatékosságnak; vö. BNO-10, 1995); továbbá a nők csoportjában EN4 személynek volt még ezenkívül F20.3-as kódja (nem differenciálható skizofrénia), a férfiaknál EF4-nél O60-as (koraszülés) és P21-es (szülési asphyxia), EF7-nél és EF8-nál pedig R69-es kód (a morbiditás ismeretlen oka) is szerepelt a kórtörténetben. Mivel szinte minden értelmi fogyatékossággal élőnél jellemző a megkésett beszédfejlődés, emellett a hangok képzési torzítása, a különböző beszédzavarok megjelenése (Frint, 1982; Radványi, 2005), jelen vizsgálatban nem tekintettük hibának azokat a jelenségeket, amelyek visszatérően jelentkeztek, ezért artikulációs torzulásokra voltak visszavezethetők (ilyen volt például egyes enyhe értelmi fogyatékossággal élő beszélők esetében a sziszegő-susogó hangzók torzított ejtése). A kutatásban részt vevő harminckét személy mindegyike magyar anyanyelvű, és saját bevallása szerint ép halló személy.