A bemutatott vizsgálatok – minden valószínűség szerint az említett mintavételi és módszertani különbözőségeknek köszönhetően –, mint láthattuk, igen eltérő komorbiditási értékeket mutatnak. Ennek ellenére, a pontos prevalenciaértékek meghatározásának hiányában is, bizonyos egyértelmű trendek kirajzolódni látszanak a vizsgálatok konzisztens eredményei mentén, ugyanakkor sok kérdés a módszertani tisztázatlanságok következtében egyelőre nem megválaszolható. Összességében talán azt lehet mondani, hogy az általánosabb kérdésekre, például, hogy mely zavaroknak van kiemelkedő jelentőségük a droghasználattal összefüggésben, tudunk válaszolni, a szisztematikusabb adatgyűjtést igénylő speciálisabb kérdések (az egyes drogtípusok, a rassz, a nem befolyásoló hatása) azonban nyitva maradnak. A legegyértelműbb adatok a klinikai zavarokat illetően a depresszió és a szorongásos kórképek, továbbá a személyiségzavarok, valamint a droghasználat összefüggésében állnak rendelkezésre valamennyi drogtípus esetében (Craig, 2000; Strain, 2002). Ez utóbbiak tekintetében valamennyi vizsgálatban kiemelkedik az antiszociális személyiségzavar mint a leggyakrabban előforduló DSM II. tengely diagnózis. Emellett a passzív-agresszív, a narcisztikus és a borderline személyiségzavar előfordulása tűnik jelentősnek, míg specifikusan a kokainfüggőkre vonatkozóan felmerül még az A klaszter zavarainak, illetve az elkerülő személyiségzavarnak a fokozott jelenléte is. Az etnikai különbségek ma még jórészt tisztázatlanok, valamivel többet tudunk azonban a nemi különbségekről. Eszerint a vizsgálatok általában magasabb komorbiditásértékeket mutatnak a nők, mint a férfiak esetében, s különösen jellemző ez a hatás a depresszió és a szorongásos zavarok tekintetében (Zilberman és mtsai, 2003). Zilberman és munkatársai azt is felvetik, hogy a depresszió, illetve a szorongásos zavarok a nők esetében valószínűbben jelentenek elsődleges problémát, míg a férfiaknál a drog- vagy alkoholhasználat következtében kialakuló másodlagos zavart.