Az eddigiekben áttekintettem a droghasználat kialakulása és fennmaradása szempontjából legjelentősebb elméleteket, modelleket, irányzatokat. Az összefoglalás szükségszerűen szelektív volt, egyes elméletek, kutatási irányok helyenként nagyobb hangsúlyt kaptak, míg más megközelítések kevésbé lettek kibontva, részletezve. Jelen kötetben a szerhasználat addiktív formáinak elemzése kap nagyobb hangsúlyt, míg a kipróbálás, az alkalmi használat kérdései kevésbé kerülnek a fókuszba, s ezzel összhangban inkább az idevonatkozó kutatási adatok, megfigyelések kerültek bemutatásra. Bár többször előkerült ez a probléma, mégis érdemes talán ismételten hangsúlyozni, hogy a droghasználat kialakulásának különböző fázisaiban a különböző faktoroknak eltérő szerepe, jelentősége van. Már Kandel és munkatársai (1976) korai kutatása is jelezte, hogy míg a szerhasználat első lépcsőjeként azonosítható legális szerekkel való visszaélés elsősorban szociális és a szociabilitással összefüggő jelenség, addig a második lépcsőfokot jelentő marihuánahasználatban már lényegesen jelentősebb a droghasználó kortársak szerepe, s végül az egyéb drogok használatának rendszeressé válása jelentős mértékben a családi kapcsolatok és személyes jellemzők függvénye.