A tanulmány a sportolót vizsgálta a területiség és a munkaerőpiac viszonylatában. A területi fejlesztés és a sport nemzetközi bemutatásában láthatóvá vált, hogy a sport érvényesülése az utóbbi évtizedekben vált erőteljesebbé, sportgazdasági tényezőként is megjelent. A sport finanszírozása egyre nagyobb méreteket ölt hazai és nemzetközi szinten egyaránt, ami megjelenik az igazolt sportolói létszámban is (Bukta–Gősi 2019). A nemzetközi területi fejlesztés irányai után a hazai területfejlesztési stratégia sportfejlesztéssel kapcsolatos összefüggéseiben a nemzetközi utakat követjük, az Európai Unió irányelvei hatnak a hazai fejlesztésekre is. Regionális szinten a területfejlesztési stratégiák eltérőek a sportfejlesztések hangsúlyos megjelenésében. Vizsgálatunk három területfejlesztést mért fel: a Nyugat-Dunántúli Területfejlesztési Stratégiát, Győr Megyei Jogú Város Területfejlesztési Stratégiáját és Sopron Megyei Jogú Város Területfejlesztési Stratégiáját, amelyekből láthatóvá vált, hogy Győr kiemelt területként kezeli a sportfejlesztéseket, mivel stratégiájában többszörösen jelenik meg a sport, a rekreáció, a szabadidő és az egészség fejlesztése a regionális stratégiához viszonyítva. Sopron is Győrhöz hasonlóan kezeli sportfejlesztéseit, ami a regionális fejlesztésekben nem tükröződik. A sportinfrastruktúra fejlesztései a területi versenyképesség tényezői, amelyben a vállalatok kiemelt szerepet játszanak. A területi tőke eleme a humán tőke, amelyben a sportoló és a vállalat kapcsolódását vizsgáltuk. A sportoló kapcsolódása a vállalathoz, a munkaerőpiachoz több irányt képvisel, mind sportolóként, mind szakemberként, mind pedig a tehetség képviselőjeként meghatározó. A területi tőke eleme a társadalmi, humán tőke, amelyben a sportsikereket elérő sportoló sportolói identitásában a területi identitást növeli a munkaerőpiacon, sportolói kompetenciájával a vállalati humán erőforrás része.