A kora gyerekkori intézményes nevelésre adaptált epsteini bevonódásmodell szerint a kommunikáció jellege, a tájékoztatás megfelelősége kulcsfontosságú a megfelelő együttműködés kialakításához és fenntartásához. A kommunikáció minősége, kölcsönössége alapvető feltételként jelenik meg az idézett oktatáspolitikai dokumentumokban. (Arrabal, 2013) Ezentúl számos kutatás is megerősíti, hogy a legtöbb esetben az intézmény felől indulnak információk a családok felé, s a visszacsatolás sokszor elmarad, kevés, vagy későn és tévesen értelmezett. Ahhoz, hogy jó együttműködés legyen a felek között, egyenrangú és oda-vissza irányú párbeszéd szükséges. (Hoover-Dempsey et al., 2005) Nagyon változó azonban, hogy egy-egy intézmény mögött milyen társadalmi státuszú családok állnak, s ennek függvényében milyen részvételi formát alkalmaznak. Az alacsonyabb társadalmi státuszú családok ugyanis előnyben részesítik az informális (pl. utcai beszélgetések) kapcsolattartási módokat, míg a magasabb iskolázottságú szülők otthonosan mozognak a hivatalos kapcsolattartási fórumokon. (Lareau, 1987) Éppen emiatt egyes kutatók úgy látják, hogy a különböző szülői csoportokat eltérően lehet és kell megszólítani. A szülők bevonására irányuló stratégiának ennek értelmében a helyi társadalmi környezethez kell(ene) igazodnia. (Lareau–Shumar, 1996)