A szülői elkötelezettség és bevonódás szerepét régóta tárgyalja a nemzetközi szakirodalom, s ezt elsősorban a tanulmányi eredményesség és a korai iskolaelhagyás paradigmájához köti. Az iskolai nevelési és oktatási folyamatokra gyakorolt hatása mellett azonban az utóbbi évtizedekben egyre inkább előtérbe került a kora gyermekkori nevelés témaköre, s az ebben az életkori szakaszban megvalósítható partnerkapcsolati modellek és jó gyakorlatok jelentősége. A szülői elkötelezettség formái és mértéke nagyon változó képet mutat, de alapvetően a gyermek kognitív, affektív és szociális fejlődését pozitív irányba befolyásoló attitűdöket, viselkedésmódokat, tevékenységi típusokat értjük alatta. Az elkötelezettség egy komplex konstrukció, melynek vannak megfigyelhető (pl. szülői részvétel az óvodai programokon) és kevéssé látható formái (pl. odafigyelés). (Bempechat–Shernoff, 2012) Vizsgálatunkban igyekeztük feltárni a hátrányos helyzetű térségekben lévő óvodák vezetőinek véleményét a szülői bevonódás és elkötelezettség különböző formáiról, intenzitásáról, a szülő és az óvoda közötti kapcsolatrendszer jellegzetességeiről. A félig strukturált interjúk során rákérdeztünk a szülő és az óvoda közötti kapcsolattartás nehézségeire, és azokra az intézményi jó gyakorlatokra, melyek erősítik az óvoda és a családok közti viszonyrendszert. Az elemzés során azonosítottuk azokat az altémaköröket (pl. szocializációs feladatok, szerepelhatárolások, otthoni környezet, kommunikációs formák, szervezett óvodai programok), melyek mentén megragadhatók az óvoda és a szülő közötti viszony jellegzetességei. A kutatásban résztvevő óvodavezetők beszámolói alapján megállapítható, hogy a különböző szociokulturális helyzetű családoknál nagyon eltérő képet mutat az óvodával való kapcsolattartás jellege, a szülői bevonódás intenzitása. A családi otthon és az óvoda világának a közelítése azonban nemcsak az óvodapedagógusok szakmai munkáját segíti, hanem közvetetten növelheti a szülők elkötelezettségét az óvodák, az iskolák és később a tanulás iránt. Eredményeink szerint a szülők bevonására kialakított intézményi stratégiák, gyakorlatok segítségével csökkenthetők a családi és az intézményes nevelés közötti különbségek, erősíthető a szülők részvétele a tanulási folyamatban, mely hosszú távon növelheti a szülői elkötelezettséget a gyermekek fejlődésében, képességeik kibontakoztatásában.