Kulcsár Szabó Ernő

Mi a műalkotás?


A fentiek alapján elmondható, hogy ezek a gondos retorikai alakítású – néhány jellemző típusváltozatban megszólaló és rendszerint az egyszerűbb struktúrák felé törekedve ritmikus klauzulákban záródó –, többszintes körmondatok az életmű legállandóbb és legstabilabb pilléreinek számítanak. Az egyébként igen összetett építkezésű, az uralkodó alárendelések lefutását gyakori parentézisekkel megszakító Márai-mondatoknak azonban nemcsak a szintaktikai tagolása, hanem a beszéd elokvens regisztereit megszólaltató dallamíve is annak a klasszikus retorikának a mintázataira emlékeztet, amely Cicerótól1 egészen Goethéig stabil és zavartalan – többnyire természeti-organikus eredetű2 – ritmikai harmóniát követel meg a beszédhangzástól. Márai – erősen lokutív, asszertív és thetikus – prózanyelvének ez az erős kötődése a klasszikus retorikához nyilvánvalóan fölveti annak prózatörténeti kérdését is, vajon joggal állítható-e, hogy Márai ugyanannak a késő modern epikának a reprezentánsa, amelyet elsősorban Kosztolányi vagy részint Szentkuthy – s kevésbé Füst vagy Szerb Antal – prózaírása fémjelez. Az ugyanis szembeötlő különbségnek látszik, hogy míg Kosztolányi műveiben igen erős hangsúlyokat kap a nyelv uralhatatlanságának esztétikai tapasztalata, Márainál mindvégig töretlen marad az a nyelvbe vetett bizalom, amely a közlést nem szolgáltatja ki a nyelvjátékok hatalmának.3

Mi a műalkotás?

Tartalomjegyzék


Kiadó: Akadémiai Kiadó

Online megjelenés éve: 2022

ISBN: 978 963 454 812 6

Azon túl, hogy legelőször is nyelvi képződmény, az irodalmi műalkotásnak nincs időtlen lényege. Ugyanakkor minden nagy korszakban lényegi ismérvek alapján tekintünk műalkotásnak egy szöveget. Az értelmezés gyakran mégis úgy lát munkához, mintha már mindig is tudná, mi és miként tesz műalkotássá egy szöveget, sőt, mintha eleve elintézett kérdés volna, hogy mi számít műalkotásnak egyáltalán. Kivált pedig nagy műalkotásnak. A könyv a strukturalizmus nagy hatású térbeli műfogalmával szemben a – szöveg és az olvasás köztes terében megképződő – műalkotásnak abból az időbeli létmódjából indul ki, amely a művészeti ágak közül egyedül még a zenének sajátja. A létmódja felől megvilágított műalkotás ugyanis a maga kettős időszerkezete jóvoltából egyszerre van belefoglalva az olvasási eseménybe és beillesztve a költészet szűntelen mozgásban lévő hatástörténetébe. A kötet előbb a szöveg művé válásának problémáit tárgyalja, majd olyan irodalmi olvasásmódra tesz kísérletet, amely megkerülhetetlennek tekinti a közlés hangolt beszédszerűségét s vele a dikció, a modalitás, a ritmus, a prozódia, a dallamvonal és a frazírozás poétikai teljesítményét. Mert nélkülük a műbeli igazság nem művészetként történik meg velünk. A költészetben Rilke, Babits, Benn, Szabó Lőrinc és Nemes Nagy, az epikában Stendhal, Tolsztoj, Flaubert, Hamsun, Kosztolányi és Márai alkotásai állnak az értelmezések előterében. A szakmai értékelésből: „A bonyolult összefüggéseket világos okfejtéssel tárgyaló, módszertani értelemben is hiánypótló könyv nemcsak a szakemberek és a művelt közönség köreiben találja majd meg érdeklődő olvasóit, hanem az egyetemeken is fontos oktatási segédanyag lehet, mint ahogy 20. századi irodalmi hagyományaink középiskolai közvetítését is hatékonyan segítheti elő.” (Szirák Péter)

Hivatkozás: https://mersz.hu/kulcsar-szabo-mi-a-mualkotas//

BibTeXEndNoteMendeleyZotero

Kivonat
fullscreenclose
printsave